Ikrek

A kíváncsi Közvetítő

Az Ikrek energia mentén működő szereplő a belső színpadunkon egy nagyon színes, sokféle késztetést és érdeklődést magában hordozó lény, akinek az egyik legfontosabb tulajdonsága a nyitottsága és mindenfajta információ iránti éhsége. Alapvetően racionális beállítottságú, leginkább a fejében éli az életét, így az intenzív érzelmek és ösztöni indíttatások elég távol állnak tőle. Ezek következtében áll elő egy olyan belső állapot, amit talán a semlegesség szóval lehetne a legjobban jellemezni. Azaz, a nagyon mély, belső identifikációk, azonosulások valamivel-valakivel és a zsigeri impulzusok jószerivel ismeretlenek a számára, így a könnyed és kellemes felszínen éli az életét. Másfelől a semlegessége azt is jelenti, hogy az Ikrek egyén az összeköttetést teremteni akaró késztetését jellemzően úgy szokta megvalósítani, hogy nem érleli sajáttá a tudást, hanem csak közvetítő elemként szerepel az információ forrása és a célállomás között. Ő az, aki igyekszik mindenről minden tudhatót összegyűjteni, hogy aztán a megfelelő időben és helyen továbbadhassa azt, de ő maga nem tesz hozzá és nem vesz el belőle.

Testi – fizikai sík

Kinézetre a tipikus Ikrek légies, könnyed, szilfid alkat szokott lenni, ami hölgyeknél vonzó külsőt szokott eredményezni, férfiak esetében viszont akár femininnek is tűnhet a járásuk a levegős, könnyűléptű mozgás miatt. Valójában egyébként nem tipikusan nőies ez az energia, hanem sokkal inkább semleges – a kifejlett nemi hovatartozást hordozó jellegzetességek nélküli kamasz-állapot sem nem férfi, sem nem nő állapota marad meg intenzívebben az Ikrek személyekben. És akár férfi, akár nő az adott Ikrek, hosszúkás arc és vékony testalkat szokott társulni a levegős, pillangók szárnycsapásaira emlékeztető járáshoz – nem véletlenül Merkúr, a „szárnyas-léptű” az Ikrek jegy bolygója. Mindkét nemhez tartozó Ikrek embereknek jellemzően hosszú végtagjai és hosszú, finom ujjai szoktak lenni (és megállás nélkül mozgatják is azokat), valamint élénk, kíváncsi, rebbenő tekintetük, amit a többi ember általában nyílt tekintetként, baráti, hívogató szempárként szokott detektálni.

Mind a testiség, mind az anyagi-fizikai valóság tekintetében a kíváncsiság a meghatározó momentum az esetükben. Ennek a szerencsés kifutása az, hogy egy tipikus Ikrek mellett egyszerűen nem lehet unatkozni, mert mindig talál valami érdekeset az életben, mindig szolgál valamilyen új információval, vagy éppen az élményeiről mesél színes és szórakoztató módon. Nem szerencsés esetben pedig túlzásba is viheti a kiszínezést, és valótlanságokat sző bele a mondandójába, hogy „egy kicsit feldobja a társalgást”, vagy a kíváncsisága rávetülhet egy másik személyre oly módon, hogy közelebbi információkra is vágyván az adott emberrel kapcsolatban, nem érzékeli azokat a határokat, amiket tiszteletben kéne tartania ahhoz, hogy ne sérüljön az aktuálisan meglévő párkapcsolata. Kicsit velősebben és érthetőbben: nem szerencsés esetben a kíváncsisága felülírhatja a hűségre törekvését.

Az anyagiak nagyon fontosak az Ikrek számára, és ez ügyben is – mint oly sok egyéb tekintetben – alapvetően kettős tendencia lehet jelen az életében és működésében: egyrészt nagyon megnézi, hogy mire költ, akár még a fukarságig elmenően is, másrészt viszont nem ritkán teljesen meggondolatlanul elszórja a pénzt, annyira, hogy ő lehet az egyik fajta tipikus impulzus-vásárló. Rengeteg dolgot kívánhat meg, nagyon sok dolgot akar kipróbálni és megízlelni és végigélni és megtapasztalni – vagyis a pszichológusok által feltárt IMPUSS–dimenzió (impulsive unsocialized sensation seeking, kb. impulzív szocializálatlan szenzoros élmény-keresés) tekintetében ő lehet az egyik legjellegzetesebb alany. Végtelen változatosságban érdekli bármi, ami felbukkanhat az életben, lett légyen az éremgyűjtés, vagy vadvízi evezés, vagy egzotikus táplálék, vagy elfeledett ember a múltból – tényleg szinte mindenről szeretne információt szerezni. Ennek következtében ő az, akivel ugyanolyan jól el lehet beszélgetni Hailé Szelasszié volt etióp császár gyerekkoráról, mint a kolorádó-bogarak rajzási szokásairól, vagy a hikikomorik, a Japánban élő, mindentől és mindenki elől a lakásukba zárkózók életmódjáról.

Lelki – szellemi sík

A színes pillangó

Mint minden energia-dinamikának a bensőnkben, az Ikrek jegynek is vannak pozitív jellemzői és árnyoldalai egyaránt. Egyrészt, az a személy, aki ezen energia mentén éli az életét (tehát például a Napja, Holdja, Aszcendense áll az Ikrekben, vagy valamilyen más módon jelződik ki a horoszkópjában ezen energia, szereplő kiemelkedő volta) nagyon kellemes társaság tud lenni szinte bárki számára, és nagyon könnyen, gyorsan és magától értetődően képes megtalálni a közös hangot rengeteg különféle embertípussal. Ezen kívül hihetetlen könnyedség van a lényükben és olyan lazán tudnak átlibbenni egyik helyzetből, egyik lelkiállapotból a másikba, ahogy egyetlen más jegy szülötte sem. Kicsit olyanok, mint a pillangók (sokszor nagyon szeretik is a pillangó-motívumokat): könnyedén röppennek virágról – virágra, de sehol nem időznek túl sokat, hiszen oly sok virág van a réten és mindegyik olyan szép színes, hogy azt közelebbről is meg kell vizsgálni. Közelebbről, de nem túl sokáig és nem túlságosan leragadva.
És itt kezd felsejleni, hogy milyen árat fizet sokszor a könnyedségéért: nincs elég kitartása és/vagy késztetése, hogy elmélyüljön – sem kifelé, sem befelé. Ez azt vonja maga után, hogy a felszínen marad, és nagyon sokszor elfodrozódik attól, amibe belekezdett. Ettől egy idő után már ő is szenved, de a kíváncsisága sokáig mégis erősebb, és ezt csak erősíti az elméje eltéríthetősége: valójában az Ikrek elme olyan, mint egy hihetetlenül érzékeny radar, ami azonnal reagál a legapróbb új momentumra is, és az magára vonja a figyelmét. Ezért a tipikus Ikreknek elvégezni egy főiskolát, vagy egyetemet hatalmas teljesítmény, és ha sikerül neki, akkor sokszor csak többszörös halasztásokkal fejezi azt be. Így néz ki ez az energia kifelé megnyilvánulva, a külvilágban; befelé ugyanez a működés úgy jelentkezik, hogy hihetetlenül gyorsan tud továbblendülni a megváltozott körülmények hatására. Ez például azt jelenti, hogy ha valamelyik este egy nagyon mély katartikus beszélgetést folytat egy érzelmesebb beállítottságú emberrel – mondjuk egy Rák egyénnel –, vagy együtt megnéznek egy ilyen hatást kiváltó filmet, aminek a Rák még napokig, de minimum a következő napon a hatása alatt van, akkor egy ilyen társ nehezen fogja érteni, hogy az Ikrek hogyan képes teljesen racionálisan, hűvös nyugalommal elemezni másnap az átélteket – és beszélni is csak azért beszél róla, mert a másik rákérdez; ő magában már réges-régen továbblépett. A könnyed változtatási készség egy másik nem szerencsés megélési formájában úgy is megjelenhet a felszínen, hogy a mindenkori környezethez igazítja az aktuális önmagát, tehát a viselkedését és véleményét is. Azaz, szélkakassá válhat, akit az „ezek az elveim, de természetesen bármikor megváltoztathatóak” attitűd jellemez.

A kettősségek és a kognitív disszonancia

Bár a fentiek az Ikrek működés fontos jellemzői, mégis, a talán legjellegzetesebb vonulat ennél az energiánál a kettősségek megjelenése az adott ember életében. Ez sokszor azt jelenti, hogy ténylegesen két munkája, két lakhelye, vagy két kapcsolata van, és ő maga mindezeket gyakran úgy éli meg, hogy képtelen választani a kettő között, miközben felőrlődik ebben a megosztottságban. E mögött is az eredendő információ-éhség rejtőzik, ugyanúgy, mint amikor az Ikrek személy nem képes éjszaka rávenni magát, hogy elmenjen aludni, mivel alvás közben nem lehet információkat begyűjteni, és ki tudja, miről marad le menet közben… Ez az információ-éhség a kettősségek esetében úgy jelentkezik, hogy a Kíváncsi a színpadon azért nem tud végleges döntést hozni, mert ekkor elvesztené a nem választott alternatíva megélésével begyűjthető információkat. Ezért inkább nem dönt, neki a kecske és a káposzta is kell; amivel belevezényelheti magát egy olyan lefelé menő spirálba, aminek záros határidőn belül teljes kimerültség lesz a vége. Ekkor magába zuhan, elveszti az érdeklődését és nyitottságát, akár depresszióssá is válhat – de nem sokáig! Ugyanis a ciklikus kiperdülése mindenből itt a segítségére siet: a jellegzetes Ikrek ember még depressziós sem tud maradni túl sokáig, abból is rövidesen kifodrozódik, és egyik reggel ismét a szokásos kíváncsisággal a szemében indul neki az új napnak és a rengeteg megtapasztalnivalónak…

Mindez végső soron az elmeműködés polaritására vezethető vissza. Mindannyian a bennünk lakozó Merkúr energiáján keresztül (ami az Ikrek mellett a Szűz bolygó-energiája is) vagyunk bekötve az elménk működésébe, ami testi szinten hozzá van rendelve az agyunkhoz. És ami testi szinten agyféltekei megosztottságként jelentkezik, az az elmeműködés eredendően poláris jellege. A megtapasztalható földi valóság iker-erőinek egymásra hatásaként jött létre mindaz, ami ma körülvesz bennünket és a mi valóságunkban „minden erőnek szüksége van az ellenerejére, hogy kifejthesse a hatását”. Ezt az igazságot kódolták bele a régi keletiek a yin – yang ábrába, és a poláris valóságot jellemző ilyetén kettősségek emberi működésben megnyilvánuló lenyomata bennünk a kognitív disszonancia jelensége. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy amennyiben a bensőnkben két egymásnak ellentmondó gondolat, érzelem, viselkedés, attitűd jelenik meg, akkor mindannyian automatikus – és a legtöbbször tudatosulatlan – folyamatok segítségével nekiállunk ezt a feszültséget csökkenteni, például a nem választott alternatíva leértékelésével, vagy a tudatból való teljes száműzésével.

Az egyik alapkísérlet, amivel a pszichológusok ezt vizsgálták, úgy volt felépítve, hogy egyetemi hallgatóknak órák hosszat kellett unalmas feladatot végezniük (például egy táblába szögeket verni egymás mellé sorban, adott távolságra és mélységig, majd kivenni őket és újra kezdeni az egészet). Amikor végeztek, kifelé menet a szobából megkérték őket, hogy – „mivel az asszisztens, akinek ez lenne a dolga, épp eltűnt valahova” – mondják el a soron következő várakozóknak, hogy mi lesz a teendőjük és azt, hogy érdekes lesz a kísérlet. Ezt kivétel nélkül meg is tették, majd ezután a kijáratnál véletlenszerűen két csoportba osztották őket, és a csoport egyik fele 1 dollárt, a másik fele 20 dollárt kapott. Ezt követően egy hónap múlva visszahívták őket és megkérdezték, hogyan emlékeznek vissza: érdekes volt a kísérlet, vagy sem? A kognitív disszonancia elmélete szerint (Leon Festingernek köszönhetjük ezt a felfedezést) ilyenkor az várható, hogy ha valakinek nincs elégséges indoka a cselekedetére, akkor keresnie kell egyet. Jelen esetben, mivel 1 dollár nem elégséges indok a hazugságra (amit viszont megtettek), így kell egy ok, ami megmagyarázza, hogy miért mondták azt, hogy érdekes volt. Tehát az várható, hogy ezek az emberek utólag úgy fogják érezni, hogy tényleg érdekes volt a kísérlet, míg a 20 dollárosok, akiknek volt magyarázatuk arra, amit tettek („azért mondtam valótlant, mert megfizették a lódításomat”) megőrzik az eredeti véleményüket és unalmasnak fogják értékelni a kísérletet. És valóban ez történt, sőt, később bárhol, bármikor ismételték is meg ezt a kísérletet, mindig ugyanezt az eredményt kapták: amennyiben két egymásnak ellentmondó dolog van a bensőnkben, akkor valahogy csökkenteni igyekszünk az ennek következtében előálló feszültséget, anélkül, hogy ennek feltétlenül a tudatában lennénk. Ilyenkor igyekszünk teljesen eltüntetni a zavaró körülményt: jelen esetben ez a valóság volt, így a kísérleti alanyok felülírták azt; de más esetekben – például amikor két egymásnak ellentmondó szereplő van valakinek a belső színpadán – elképzelhető, hogy valamelyik „szembenálló felet” tüntetjük el a színpadról és küldjük le a „pincébe”, a süllyesztőbe, és ezzel elfojtást hozunk létre. Természetesen az elfojtások létrejöttének nem ez az egyetlen lehetséges módja, csak az egyik, de ettől még ugyanúgy problémát okoz a későbbiekben, amivel aztán foglalkoznunk kell/kéne majd.

A kulcs: az irányított figyelem

Miért tartozik ez az egyébként mindenki számára is nagyon tanulságos kísérlet ide, az Ikrekhez? Azért, mert a poláris elmeműködés energiájába bekötött Ikrek sokszor nem tudja megtenni, hogy „eltünteti” magából az egyik oldalt és – igaz, hogy elfojtással terhelten, de – éli tovább az életét. Miért? Mert ő a felszínen, önmagában hordozza mindkét oldalt (a poláris elmeműködésbe való erős bekötöttsége miatt), és amíg meg nem tanulja kellő tudatossággal elfogadni mindkét részt és jól kezelni a kettősséget kiváltó energiát, addig szenvedni fog tőle. És ezen a ponton lehet megérteni, hogy az állatövben miért van 2 olyan jegy, amelynek a nevébe bele van kódolva a kettősség: az egyik a Halak, a másik az Ikrek. Ugyanis a Halak a túlsó végén van ugyanannak a tudati dimenziónak, amelynek a földi végén az Ikrek van. A Halak az egységtudatban van, az Ikrek a poláris elmetudatban, legalábbis elméleti és ideális esetben. Valójában két teljesen különböző módon, de ugyanattól szenvedhetnek: a nem-evilági Angyal (ld. az erről szóló cikket) pont az egységre vágyása miatt bukhatja el az életét, ha nem tud belehatárolódni a poláris létezésbe és elfogadni a jó-rossz, tettes-áldozat kettősségekkel terhelt földi létezést, az Ikrek pedig szó szerint beleveszhet a kettősségekbe. Mi a közös ebben? Az, hogy nem szerencsés esetben mindkettőnél hiányozhat az a tudatosság, az az irányított figyelem, aminek a segítségével először rá tudhatnak látni a poláris valóság kapcsán őket mozgató dinamikára, majd ez után szert tehetnek arra a képességre, hogy a belső színpaduk előtti képzeletbeli nézői székből feltápászkodva elinduljanak a saját színpadukra, hogy kézbe vegyék a karmesteri pálcát és kitanulják a rendezői szakmát – azaz, hogy az életük irányítóivá váljanak.

A tudati működésünk összetevői közül az elmefókusz, vagyis a fókuszált figyelem tartozik analógiásan az Ikrekhez. Alapesetben nemcsak ő, hanem mi mindannyian úgy működünk a hétköznapokban, hogy az elménk folyamatosan száguldozik egyik ponttól a másikig, és még ha nem is történik semmi különleges a külvilágban, akkor is nagyon gyorsan váltakoznak a bensőnkben felbukkanó képek, gondolatok, érzések. Kísérletek bizonyítják, hogy átlagosan 6-8 másodpercenként „ugrunk” egyik témáról a másikra, „shift-elődünk” anélkül, hogy tudatosan irányítanánk a figyelmünket. Emiatt a működés miatt született meg a keleti/hindu filozófiákban az „elme ugráló majma” kifejezés. Ebben az értelemben elmondható, hogy az Ikrek egyén „csak” ugyanazzal nem boldogul, mint mi mindannyian, vagyis nem képes megrendszabályozni az elmeműködését – de az ő esetében ez sokkal intenzívebben jelentkezik a mindennapokban, mivel neki a vezérlő energiája a racionális elme-energia. És azt is jól érzi, hogy neki a figyelmi térben lévő teljes információ-tartalommal kell kapcsolatba kerülnie. Amit általában eltéveszt az a hogyanja ennek a folyamatnak. Mert hétköznapi tudat-fókusszal lehetetlenség befogni a mindenkori figyelmi tér összes információját. Ez – paradox módon – akkor válhat lehetségessé, amennyiben képessé válunk teljesen egy pontba összpontosítani a figyelmünket. Ekkor, mint egy dimenziókapun keresztül összeköttetésbe kerülhetünk a teljességgel, ami folyamatosan ott vár ránk a poláris valóság mögött. És csak ekkor, csak ilyen módon valósulhat meg az Ikrek energia eredendő késztetése, hogy a figyelmével képes legyen befogni az őt körülvevő teljes információs mezőt.

Gondolat, beszéd, írás, mozdulat

A fenti négy, minden emberre jellemző, kommunikációs alapműködés közül az Ikrek esetében legalább az egyik (de természetesen akár mind a négy) az élete középponti tényezőjévé szokott válni. Ez előállhat úgy, hogy folyton tanul, vagy tanár lesz belőle, vagy úgy, hogy riporter, esetleg hírszerkesztő, vagy tolmács, de az is lehet, hogy metakommunikációs szakértő, vagy táncos lesz belőle. A közös tényező ezeknél a működéseknél az, hogy mindegyik a megismerés és/vagy kapcsolatba lépés valamelyik megélési módja. És az Ikrek legfontosabb szervének, az elméjének pont ez a kettő a legfontosabb jellemzője: automatikusan kapcsolatba lép az őt körülvevő környezettel, és elkezd érzékelni, majd ebből észleletet gyártani, és így gördül előre a folyamatos észlelés útján. Mindezek után nem túl meglepő módon, az Ikrek energiával élő ember pont ezeket szeretné csinálni: folyamatosan továbbgördülve, állandó változás közepette megismerni és új érzékleteket, információkat begyűjteni megállás nélkül. És ez természetesen az elme számára éppúgy nem kivitelezhető, mint ahogy az élő ember számára sem; az elmének éppúgy szüksége van pihenésre és regenerálódásra, mint minden élő személynek. Nem szerencsés megélés esetén az Ikrek pont a szükséges pihenést tagadja meg magától, és ezzel belevezényli magát egy lefelé menő spirálba, ami sokszor valamiféle enyhébb, vagy durvább összeomlásban végződik. De mint fentebb már említettük, természetesen előbb-utóbb ebből is kiperdül, és folytatja ott, ahol abbahagyta…

Transzcendens sík

Az összeköttetés

Az elvont, transzcendens energiák síkjáról tekintve az Ikrek lélekerő talán legfontosabb jellemzője az összeköttetést teremtés. Ez már rögtön az élet indulásánál is közrehat mindannyiunkban, amikor táplálékot keresve éppen megszületett magzatként elindulunk megkeresni a tápláló anyamellet. És amit gyerekkorban megtapasztalunk az összeköttetésbe lépés módjáról és működéséről, az nagyon mélyen belénk ivódva meg fogja határozni felnőttkorban azt, hogy miként tudunk kapcsolatba lépni másokkal. A pszichológiának köszönhetően mára már kristálytisztán látszik, hogy ezek sokszor gyereki, preverbális, pre-racionális működési minták, amelyek a tudatos akaratunkat és szándékunkat megkerülő módon aktiválódhatnak az átélt–megtapasztalt gyerekkorból felmerülve, amik miatt felnőttként akár nagyon negatív mintázatok is uralhatják az életünket. Tipikusan ezek szoktak okként közrehatni abban a jól ismert működésben, hogy fiatal felnőttként magabiztosan hangoztatjuk, hogy „nem leszek olyan, mint az anyám/apám” – aztán 15-20 év múlva döbbenten konstatáljuk, hogy pontosan ugyanazokat a dolgokat tesszük, ugyanazokat a sokszor fájdalmat és szomorúságot okozó viselkedéseket produkáljuk, amiknek annak idején, gyerekkorban az elszenvedői voltunk.

Az emberi élet kezdetén átélt/megtapasztalt összeköttetésbe lépés azonban csak az egyik, a talán leginkább kézzelfogható, ám ennek ellenére sokszor mégsem megértett, fel nem dolgozott és integrálatlan megjelenési módja ennek az emberi működésnek. Ezen túl az összeköttetésbe lépés általánosabban értelmezve minden élő lény egyik legalapvetőbb jellemzője, ami nélkül nem tudnánk létezni. Érthető hát, hogy az erre irányuló késztetés mindannyiunkba olyan mélyen van bevésődve, hogy legtöbbször automatikusan, ösztönösen engedünk ezeknek az impulzusoknak. És ebből már könnyű kikövetkeztetni, hogy azok a személyek – konkrétan itt most az Ikrek jellegű emberek – akiknek ez az egyik alapvető mozgató energiájuk pontosan így is működnek: teljesen reflexesen, automatikusan csinálják az összeköttetésbe lépést, a kapcsolódás létrejövését lehetővé tevő külső és belső mozdulatokat. Ezért hát az ő számukra sokszor nagyon nem egyszerű kihívás ennek az ösztönös működésnek, automatikus információ-gyűjtésnek a tudatos irányítás alá vonása. Természetesen, ez minden egyéb személyiség-típus számára is kihívás, de az Ikrek zodiákus-jegy tulajdonosainak ez a feladat hangsúlyosabban szokott megjelenni az életében.

Az összeköttetés talán legelvontabb olvasata a polaritáshoz vezet el bennünket. Az univerzális dualitások – létesülés/megszűnés, „fekete”/”fehér”, aktív/passzív, befogadó/kiáradó, stb. – áthatják az egész mindenséget ugyanúgy, akárcsak az emberi életet. És ezek a kettősségek a mi valóságunkban nem létezhetnek másként csak úgy, ha összeköttetésben állnak. Ebben az értelemben az összeköttetésbe lépés teszi lehetővé, hogy lehessen mindaz, ami van. És amennyiben az Ikrek ráérez erre a jellegzetességre, akkor kigyógyulhat az egyik legalapvetőbb hiányérzetéből: a középpont-nélküliségből. Tudniillik, nem szerencsés esetben úgy telik el az élet az Ikrek jegyű ember számára, hogy soha nem képes önmagán belül egy, bármivel is identifikálódni/azonosulni képes szervező centrumot leérzékelni, és úgy érezheti magát, mintha futóhomok lenne, amelyik mindenhol ott van, de még sincs sehol. Ám ha ráérez az összeköttetésbe lépés fenti minőségére és alapvető jelentőségére, akkor onnét kezdve már a folyamatok létrejöttének alapvető eszközeként érzékelve önmagát megtalálhatja a helyét az állandó változások és áramlások közepette.

Komolyzene és a jegyek

Bach: Menüett és badinerie

Mozart: No. 11 zongoraszonáta / III – Török induló (Kos)

Beethoven: Für Elise (Rák)

Chopin: „Butterfly” – etűd

Schumann: Carnaval (+ az összes jegy; ld. még a videó-lábjegyzetet)

Senneville: Mariage d’amoure (ez nem Chopin!) (Rák, Mérleg)

Könnyűzene és a jegyek