Elméleti alapok
Erre a képre ugyanaz igaz, mint az emberi értelemmel felfogható dolgokra is:
ha nagyon egyértelműnek tűnik, meg kell nézni kicsit alaposabban...
Szemléleti alapvetések
Az alábbi 5 menüpontban a weblapon fellelhető információk és módszerek mögötti értelmezési kerettel ismerkedhet meg a kedves olvasó. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a Lélekenergia-mező - amelynek elméleti leképezése az asztrológia, gyakorlati átélési lehetőségét pedig a családállítás adja meg - szembeötlően nyilvánvaló titokként rejtőzik a megnyilvánult, kézzelfogható valóság mögött, megtartó és elhordozó alapként. Ezen kívül az is megmutatta magát, hogy ennek a Lélekmezőnek az egyik alapvető jellemzője a Tiszta Tudattal átitatottság (innét tekintve ezért lehetünk képesek mi, emberek mindannyian - önreflektív teremtő értelemmel rendelkezvén - tudatosan érzékelve a Lélekenergia-térben információt kinyerni a Mezőből). És olybá tűnik, hogy ez a két egyetemes minőség - a Lélek és a Tudat - a mindannyiunkat elhordozó Egység általunk megtapasztalható és értelmezésre szoruló megnyilvánulásai.
Annál is inkább, mert mindannyiunk esetében az érzékelésünk minősége, és a leérzékelt dolgokat valamilyen gondolattá, elmetartalommá formáló értelmezési keret és hitrendszer határozza meg, hogy milyennek fogjuk fel a bennünket körülvevő energiateret. Az oldal tetején lévő kép esetében például - bár elsőre teljesen elképzelhetetlennek tűnik - az ábrán szereplő összes vonal egyforma. De attól függően, hogy hol találkozik össze a fekete és fehér, vagyis, hogy hol található a fekete-fehér határa, fog szögletesnek, vagy legömbölyítettnek tűnni az adott vonal. És hasonlóan működünk az életben is: attól függően, hogy kinél-kinél hol helyezkedik el a rossz (~ fekete) és a jó (~ fehér) határa, fogjuk valamilyennek észlelni a minket körülvevő valóságot.
És amint azt az ez irányú vizsgálatok megmutatták, a bármelyikünkben felépülhető értelmezési keretek rendszerbe foglalhatóak. Képszerűbben: úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a lufiban lévő lufik (amik aztán majd egy újabb, még nagyobb lufiban lesznek benne később): a tágultabb szemlélet tartalmazza az előzőt, de - ha értelmezési keretről van szó - már megőrizve meghaladott formájában. Valahogy úgy, mint amikor felnőttként visszaemlékszünk, hogy mik voltak a fontos dolgok általános iskolás korunkban, majd kamaszkorban, és tudjuk, hogy bár most is bennünk vannak, de már nem ezek az igazán fontos dolgok - összességében. Merthogy természetesen a már túlhaladott késztetések mellett lesznek olyanok is, amelyek fontossága megmarad - jóllehet, a szemlélet tágultságából fakadóan immár kicsit másként állunk hozzá adott vágyhoz, vagy impulzushoz, mint annak idején.
Úgy tűnik, hogy az emberben lévő önreflektív éntudat a fenti módon különböző tágultságú értelmezési keretekben képes szemlélni önmagát, a világot és a többi embert. És egyrészt automatikusan, pusztán a kor előrehaladtával is tágul a szemlélet (ezért is becsülték meg majdnem minden korban és helyen az idősek bölcsességét), másrészt viszont - a tudás mai állapotából láthatóan - ha nem vagyunk megtanítva arra, hogy miként lehet tudatosan foglalkozni az értelmezési kerettel, annak felépülésével és alkotórészeivel, akkor elesünk attól a lehetőségtől, hogy a mindegyikünk esetében egyedi módon elrendeződő hibaforrásokat ki tudhassuk küszöbölni. Ugyanis - esendő emberként - mindegyikünk elméjének, és ebből fakadóan, az értelmezési keret, a világlátás működésének is megvan a maga hiba-hányada, jellemző kibillentsége, amit akár ki is javíthatnánk, ha tudnánk, hogy miként lehet ezeket megtalálni, és miként lehet aztán majd második lépésben egy optimálisabb működés irányába elmozdítani az értelemadási rendszert.
Fentieket sok, különböző nézőpontból lehet és kell is megvizsgálni ahhoz, hogy legalábbis esélyünk lehessen egy viszonylag helytálló leképezés létrehozására. Az alábbi öt menüpontban található írások ehhez próbálnak meg fogódzókat nyújtani a nyitott szellemű keresőknek.
Kép forrása: www.researchgate.net