Kos

A Tüzes Harcos

A lélek képzeletbeli színpadán nagyon sokféle késztetés jellemezheti az egyes szereplőket, amelyek tulajdonképpen a személyiségrészeinknek feleltethetők meg. Mégis, egyféle szempontból le lehet szűkíteni összesen két fajtára ezeket az alszemélyiségeket: van, amelyik inkább az egység iránti vágyat szolgálja és van, amelyik a kiáradás iránti törekvést támogatja bennünk. Ez utóbbiak közül a talán legintenzívebb a Kos energiával „üzemelő” Tüzes Harcos, amelyik a saját akaratunk érvényesítésének alapköve.

Anyagi – fizikai sík

A maszkulin teremtőerő archetípusa

Az egyéniesült teremtőerő – Mars-analóg energia lévén – harmonikusabban, és főleg könnyebben tudhat beilleszkedni egy férfi személyiségébe, mint egy nőébe; a társadalmilag elvárt nő-imiddzsel nem kompatibilis az erősen önmeghatározott, erőteljesen kiáradó, ha kell, akkor akár erőfölénnyel való érvényesülés. Fentiek miatt a szignifikáns Kos energiával élő hölgyek esetében intenzív kihívásként jelentkezhet, hogy egyrészt ki tudjanak állni a saját akaratuk mellett, másrészt ne bélyegezze meg őket a környezetük túlságosan is harcias amazonként, akinek az energiájával a férfiak többsége nem is tudhat elbírni. Férfiak esetében a kihívás lényegi összetevője, hogy úgy tudja megélni a saját akaratát, hogy eközben ne váljon önzővé, erőszakossá, agresszívvá, türelmetlenné. Itt tehát nem elsősorban magának az energiának a megélése lehet problematikus – a „mit csinálok” – hanem a „hogyan csinálom azt, amit” hathat másokra nem szerencsés esetben irritatív módon.

Kinézet tekintetében a Kos férfiak általában izmos, erős testalkatúak, sokszor széles vállúak is, illetve határozott, egyenes orruk szokott lenni, nyílt, egyenes a pillantásuk és gyakran csapott a homlokuk. Hölgyeknél a csapott homlok nem annyira jellemző, de az orr és a tekintet nagyjából hasonló, mint a férfiaknál. Testalkat vonatkozásában pedig kétféle Kos hölgy-típus lehet jellemző: az egyik a férfiakhoz hasonlóan szignifikánsan erős, de itt a női nemre jellemző adottságokkal írható le, ami jelen esetben egy rengeteg energiával megnyilvánulni tudó, nagyon nőies alkatú nőt jelenthet; a másik pedig a vékonyabb, inas, szívósan erős alkat, amelyik pont ezért nem feltétlenül hangsúlyozottan nőies alkatú, mint az előző, „Xénás” altípus. Általában véve a Kos személy testhez való hozzáállásáról azt lehet mondani, hogy reflexesen „harci eszközként” érzékeli azt, és gondolkodás nélkül használja fel bármilyen küzdelemben; ez ugyanúgy igaz lehet a Kos férfi erő-alapú reagálásaira, mint a Kos nők csábító önmegjelenítésére.

A Kosok hatalmas energiával vetik bele magukat mindenbe, amit csinálnak: legyen ez munkafeladat, vagyonszerzés, hódítás, evés, vagy éppen sport. Éppen ezért vezetőként tudják kifutni a legjobb formájukat, mivel beosztottként mások akaratának kéne engedelmeskedniük, és ez sokszor nehezükre eshet. Bármibe öntik is bele az energiájukat, számukra mindig elsősorban a végrehajtandó feladat, az elérendő cél, a meghódítandó terület van a figyelem fókuszában. Tehát, például hatalmas vagyonra tehetnek szert, de az ő esetükben nem önmagában a vagyon lesz a cél, hanem az, amivel ezt elő lehet állítani. Szeretnek az élen lenni, és ez igaz az anyagi helyzetre is, de ez nem önmagában mozgatja a Kosokat. Ugyanígy, egy tipikus Kos férfi hatalmas elánnal vetheti bele magát egy nő meghódításába, és magát a folyamatot tudhatja hihetetlen intenzitással abszolválni és átélni; minek következtében kevés olyan nő van, aki tartósan ellen tud állni egy ilyen típusú rohamnak. A kihívások, amik ehhez a működéshez tartozhatnak, másfélék a Kos férfiak és nők esetében; férfiak esetében az a kérdés, hogy miután megvolt a hódítás (és ezzel „bezsákolta” magának az adott nőt), immár közösen tudnak-e mit kezdeni a Kos férfiban továbbra is meghódítanivalót kereső energiával, vagy sem. Kos hölgyeknél pedig eleve kérdéses, hogy a lágy, befogadó, kedves, szeretetteljes női típusú társadalmi elvárást hogyan tudja önmagán belül összeegyeztetni az intenzíven kiáradásra és hódításra vágyó késztetéssel.

Lelki – szellemi sík

A lehatároltság energiája

Mindannyiunkban egyszerre van jelen az óceáni életérzés, az egység iránti vágy és a lehatárolt csepp-attitűd, az egó. Az előbbi akkor is ott van mindegyikünkben, ha a személyiség összerakottsága szerint egyébként nem az ilyen energiák a meghatározóak valaki esetében, mivel a lélek bennünk az az instancia, amibe eleve bele van kódolva ez a vágy. Az utóbbi késztetés pedig szintén egyetemes, mivel minden emberre jellemző az én-ség. Ez itt most konkrétan úgy értendő, hogy a lehatárolt személyiségünk hátterében észrevétlenül működő alaptendencia az én-csináló, az én-okozó. Ebben az értelemben van én-sége egy kőnek, egy fának, vagy állatnak is, mivel önálló, lehatárolt, egyedi létezéssel bírnak. Azt, hogy saját én-tudattal vagyunk képesek érzékelni a világot és önmagunkat, pont ennek az – ember esetében önreflektív – én-ségnek köszönhetjük. És a hétköznapokban pont a fent említett két minőséget nem szoktuk tudni párhuzamosan a tudatunkban tartani: hogy egyszerre vagyunk a tenger és a csepp. Aki leteszi a voksát az első mellé, azt könnyen kihasználhatják és áldozattá válhat, aki pedig a másodikra voksol, az rossz esetben önzővé, egoistává válhat.

A Kos lélekerő a legtisztábban önmagára-hangolt energia, mivel ez a létbelépés ereje. Itt érvényesül leginkább a saját akarat érvényesítésének a magától értetődő volta. Ez úgy értendő, hogy azok, akiknek a belső színpadán kiemelt fontosságú ez a szereplő, sokszor nem is érzékelik a másik ember akaratát, annyira a sajátjukkal vannak elfoglalva. Magával az energiával – mint bármelyik bennünk közreható lélekerő esetében – természetesen semmi baj sincs. A „harcos” energia az, amelyik elindítja a magzatot megszületni, hogy én-ként megjelenhessen a világban. És ha akadálytalanul tud működni, akkor a szülés – születés mutatja is az alapjellemzőket: megy a saját útján, legyen bármi is a következmény. És amint a szüléseknél is előfordul, hogy nem tud kijutni a méhből a magzat, úgy az életben is előfordulhat (bár ritkán), hogy egy Kos nem tud kibontakozni. Ez például úgy állhat elő, ha egy Kos gyermek akaratát zsarnoki módon tendenciózusan letörik gyerekkorban – ekkor elképzelhető, hogy olyan felnőtté válik, akiről egyáltalán nem tételeznénk fel, hogy ő eredetileg egy igazi Harcos, egy gladiátor, egy Grál-lovag – hogy csak néhányat említsünk az ide tartozó analógiák közül. Természetesen a másik véglet is előfordul, ekkor a Kos egyén működési módját a „fejjel a falnak, majd az ütött résen át tovább, előre” (Mészöly Miklós) algoritmussal lehet megadni.

A kibillentségek és az egyensúly

Mint a fenti példákból is sejthető, ennek a zodiákus-jegynek a jó megélései közé tartozik az akarat-érvényesítés egyensúlyos mértékű megélése, ezt szokták asszertív viselkedésnek is nevezni. Ennek a dimenziónak az alulműködése esetén nem tudunk kiállni magunkért, a véleményünkért, nem merjük érvényesíteni a jogainkat, vagyis „lenyeljük a békát”. Ha valaki ennek a dimenziónak a mentén túlműködik, akkor pedig önző és agresszív lehet. Van még egy harmadik elméleti lehetőség a kibillenésre, nevezetesen, hogy valaki nem tisztán van az egyik, vagy a másik végletben, hanem jön-megy a kettő között, oszcillál: hol alulműködik, hol pedig túl. Ennek a klasszikus példája lehetne az a férfiember, aki a munkahelyén nem mer szembeszállni a főnökkel, majd hazamegy és levezeti a dühét a családon: odabent alulműködő, odahaza túlműködő.

És ezekhez a „játszmákhoz” tévedhetetlen pontossággal találjuk meg a „játszótársakat” a mindennapokban: amikor például két túlműködő találkozik össze, az a „két dudás egy csárdában” esete, amikor egy alul-, és egy túlműködő, az a „zsák a foltját”, ahogy a magyar nyelv mondja szemléletesen. Az előbbit könnyű felismerni adott helyzetben (változtatni a működésen már korántsem!), az utóbbi viszont lehet nagyon rejtett is. Vegyük példának azt a nem ritka esetet, amikor panaszkodunk valakire, hogy milyen önző módon viselkedik. Ekkor már nem olyan könnyű átlátni, hogy mi magunk is ilyenek vagyunk más helyzetekben és ezért „üt meg” bennünket a másik kibillentsége, vagy épp ellenkezőleg – és ezt talán még nehezebb felismerni –, hogy mi magunk túlságosan is önzetlenek vagyunk a saját egyensúlyunkhoz képest, és ezért irritál a másik kibillentsége (ld. még: Mérlegről szóló cikk). Bármelyik van is a kettő közül, a következtetés adódik: amennyiben engem idegesít a másik önzése, akkor biztos, hogy én magam – a saját, valódi egyensúlyomhoz képest – ki vagyok billenve valamelyik végletbe (vagy oszcillálok). Fentiek „a külvilág tükör” ősrégi, ezoterikus igazságának a hétköznapi megjelenései. És amennyiben felismerjük magunkat ebben a tükörben, akkor már nem fogunk olyan őszintén elvakult hevülettel szidalmazni másokat, ahogy az könnyen előfordulhat, amennyiben a Harcos energiáját valaki nem tudja–akarja direktben megélni, hanem ehelyett „csak” szapulja a másikat egy harmadiknak.

A nemek és a vágy

A bennünk lakozó Kos energia eredendően maszkulin erő. Miből kifolyólag azok a hölgyek, akikben ez a szereplő domináns, nincsenek könnyű helyzetben, ugyanis a legtöbbször egyszerre szeretnének lágyak, nőiesek, befogadóak lenni és emellett irányító módon érvényesíteni az akaratukat, az élre állni. Az előbbi tendenciát erősíti a társadalmilag elvárt nő-image is, az utóbbit viszont teljesen én-azonos késztetésként élik meg. Mármost, ha felbukkan egy olyan hímnemű, aki nem hagyja magát irányítani és „férfi a talpán”, akkor a Tüzes Harcos nekiindul az adott nő bensőjében, hogy legyőzze, lekaszabolja, felaprítsa az „ellenséget” – mert neki ez a dolga. Az már kétséges, hogy ezt a viharos lelki tendenciát miként ülteti át a viselkedésébe a hölgy, ugyanis sokszor elfojtásra kerül az ebből fakadható viselkedés, mivel elfogadhatatlannak minősül a belső ítélőszék előtt. Ha viszont megéli a nő ezt az energiát, akkor előáll a „két dudás” esete. Amennyiben az ellenkezője a helyzet, vagyis bevonz egy férfit, aki elfogadja a nőben közreható Harcost és hagyja magát vezetni, akkor egy idő után a hölgy méla undorral „lepöcköli a játéktérről” az illetőt, mondván, hogy „ez nem is férfi”. Vagyis, ha van sapka a férfin, akkor azért kap, ha nincs, akkor meg azért…

De ha nem ennyire kiélezetten jelentkezik is, a fenti folyamat valamilyen szinten nagyon sok férfi–nő kapcsolatban megjelenik. Történik mindez azért, mert a nőkben lévő odaadó lágyság azt akarja érzékelni, hogy férfi van mellette, akire rábízhatja magát, akiben megvan az erő, hogy megtartsa őt, aki „tézis”, amihez lehet viszonyulni. Ennek következtében sokszor – anélkül, hogy ennek tudatában lennének a hölgyek – nekiindulnak „letesztelni” a férfiakat, hogy megvan-e bennük ez az erő, amire aztán majd rábízhatják magukat. Ez így szépen is hangzik elméletileg, gyakorlatilag viszont ez sokszor abban a formában jelenik meg, hogy úgy tesztelik a férfi erejét, hogy a legváltozatosabb módokon próbálják őt legyőzni, földbe döngölni, miszlikbe aprítani… – innentől pedig már a fentebb ismertetett forgatókönyv lép életbe nem jó megélés esetén. Ezekben az esetekben éppúgy, mint a domináns Harcos energiával jellemezhető hölgyeknél az a megoldás felé vezető út, hogy mindkét fél elfogadja magában mindkét típusú – tehát a lágy, befogadó és az aktív, irányító – tendencia egyidejű jelenlétét és késztető hatását. Ez az alap és ezt követheti a gyakorlás, amikor nem ellenségként esnek egymásnak, hanem „edzőpartnerként” felfogva–érzékelve a másikat igyekeznek megtalálni önmagukon belül a különböző késztetések önmaguk számára egyensúlyos megélésének a módozatait.

A tükör-effektus

Ez azért működhet automatikusan – ha egyébként mindkét fél nyitott az ilyen típusú önismereti folyamatra –, mivel azok a nők, akik így vannak összerakva, csak olyan férfiakat tudnak bevonzani, akik szintén magukban hordozzák ezt a kettősséget, mivel – mint fentebb már említettük – a külvilág tükör. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bennünk lévő szereplők energiája – akár tudunk róla, akár nem, illetve akár megéljük, akár elfojtjuk – kisugárzik belőlünk, és mint egy mágneses erő, vonzza a külvilágból a „passzoló” energiát. Ez természetesen mindig az adott energia-dimenzióra igaz, vagyis ha nekem dolgom van a harciassággal, akkor a külvilágból egy olyan „játszótárs” fog bevonzódni mellém, akinek szintén dolga van ezzel: vagy alulműködi ezt önmagához képest (ő a nyámnyila), vagy túlműködi (ő az agresszív), vagy jön-megy a két véglet között. Természetszerűleg, ha nekem ez problémát jelent őbenne, akkor én magam is ki vagyok billenve valahova – önmagamhoz képest. Mert az egyensúlyok mindig csak önmagunkhoz képest értelmezhetőek és találhatóak meg, hiszen még egy ugyanolyan belső összetételű ember nem létezik, mint bármelyikünk. És ezért igaz, hogy az utat meg lehet ugyan mutatni, de végigmenni rajta mindenki csak önmaga tudhat: egy dolog tisztában lenni azzal, hogy mi a teendő és nagyon más meg is valósítani azt. Aki képessé válik átültetni a gyakorlatba a felismert összefüggéseket, azokról szoktuk azt érezni a hétköznapokban, hogy hitelesek, mert élik is azt, amiről beszélnek.

Transzcendens sík

Egyéni akarat

Az egyéni teremtő akarat, mint a Kos zodiákus-jegy talán legfontosabb jellemzője közeli rokonságban van az évkörben fölötte/előtte elhelyezkedő Halak egyik rejtett jellemzőjével. Tudniillik a Halak – absztrakt, szubtilis teremtő energiaként, nem egy adott ember jellemzőjeként – az a teljes Egység, amiből minden kiindult, amiből minden megszületett. Mármost, bármi/Bárki is legyen az az Egyetlen Teremtő, ami mindenek Origója, ennek a jellemzője kell, hogy legyen az Egyetemes Teremtő Akarat. És úgy tűnik, hogy bennünk, emberekben megszemélyesülve, önreflektív értelemmel párosulva ez az a Teremtő Akarat (ld. „… az Isten országa bennetek van; Lk. 17,21), amelyik így, egyénivé válva „gördült le” a Halakból a Kosba. Magától értetődően – mivel itt nem egyéni szinten értelmezzük ezt a két lélek-energiát – ez minden emberre igaz megállapítás, ám az is igaz, hogy a szignifikáns Kos én-résszel rendelkező személyiségekben erősebben domborodik ki minden olyan jellegzetesség, ami egyébként mindannyiunkat jellemez az akarat-megélés vonatkozásában.

Mármost az egyéni akarat megélésének a lehetősége – az önreflektív értelemmel együttműködve – az, ami valójában megkülönböztet bennünket a Földön található egyéb létformáktól. Ebben az értelemben ez egy egészen kivételes lehetőség, ami viszont automatikusan együtt jár az Egységről lehatárolt lényként cselekvés kényszerével, ami az emberi esendőség miatt szükségszerűen rengeteg fájdalom forrása is. Továbbá, mivel mindennek tudatában is vagyunk, így sokszor bűntudathoz és önmarcangoláshoz is vezethet ez az elkerülhetetlen jellegzetessége az emberi létnek, mert „nincs nagyobb bűn, mint Istenként elhibázni a teremtést…”. A Kosok tipikus működésében viszont általában semmi nem lelhető fel mindezekből a kételyekből/kétségekből, amelyek a többi energia mentén élő embert jellemezhetik: ők csak mennek nyílegyenesen előre, történjen bármi is. Fentiekből következően az egyéni akarat megélése isteni jog és emberi kötelesség, kivételes lehetőség és kivédhetetlen kényszer egyszerre.

A kiáradó impulzus

A fizikai valósággal összefüggő ösztön-impulzusok a Kosban és a Bikában jeleznek legerősebben: a Bika esetében inkább biztonság/életélvezet felhanggal, a Kos esetében pedig a „tenni kell valamit, lépni és cselekedni kell”– algoritmus felől megélve. Ez átlagos megélési szinten a külső valóságban megvalósuló tevékenységet szokott jelenteni, legyen az munka, sport, vagy bármilyen hódítás, amelyek közül bármelyikben el lehet égetni a Tűz kiáradni akaró energiáját. Eggyel kifinomultabb szinten meghódítandóként már ismeretlen tájak, tudományos felfedezések, vagy a gondolkodás absztrakt területei kerülnek a Kos személyiség célkeresztjébe, és ilyen típusú ügyekért harcol, ezekben éli meg az időbeni lét élményeken átégető energiáit. És végül egészen ritkán a Kos lélekerő, amelyik a „relatív idő kohójában perceit elégető ember” (Szepes Mária) egymás után kígyózó tetteinek az élén járva felperzseli és/vagy termőre fordítja maga előtt az útjába kerülő területeket, ebben a tevékenységben önmagára ismerve „ellen-tűzként”, a vak ösztön-akarat antitéziseként, tehát gyógyírként megnyilvánulva nekiindulhat átvenni a tudatos irányítást az egyéni akarat elementárisan ösztönös kiáradni akarása felett. Ekkor az adott Kos egyén mélyen beleérzékelve a lélek-energetikai működésbe elindulhat megkeresni azt a kiindulópontot, ahonnan születik meg minden egyéni teremtő impulzus; ebben a ritka esetben akár egy kifejezetten misztikus akaratérvényesítés is jellemezheti őt, amint például pont ez volt a helyzet Avilai Szent Teréz esetében is, aki egy dupla Kos személyiség volt.

Jól megélve tehát a Kos energia valamilyen új lét-összetevő világba születését, fizikai valóságban és/vagy a társadalomban való megjelenését elősegítő energiaként nyilvánulhat meg. Ez esetben az adott Kos jellegű személy énje, egója háttérbe húzódik, és a folyamatért cselekedve, azt szolgálva éli meg az egyéni akarat teremtő jellegét, mely esetben a világba születő újdonság elősegítéseként tudhat megélődni az élen haladás, élre törés iniciatív energiája. Itt már nem elsősorban az önmagán belül érzékelt saját impulzus általi vezéreltséggel lehetne leírni az ilyen minőségű Kosnak a működését, hanem sokkal inkább a „legyen meg a Te akaratod, Uram”– algoritmussal, akkor is, ha esetleg nem hívő attitűddel éli az életét az adott egyén. Ha pedig igen, akkor úttörő szellemként egyre újabb lelki-szellemi magasságokba viheti el az egyéni megismerés fényét, és ily módon másokat is bátorítva, lankadatlan erővel haladhat előre a saját egyéni útján, amin végigmenni mindannyiunk sorskötelessége.

Komolyzene és a jegyek

Rossini: Tell Vilmos finálé

Strauss: Radetzky mars (Mérleg)

Wagner: Walkür – Walkürök lovaglása

Suppé: Könnyűlovasság – nyitány (Rák, Nyilas)

Kodály: Háry János – Toborzó (Nyilas)

Hacsaturján: Gayane – Kardtánc (Mérleg)

Könnyűzene és a jegyek