Rák

A gondoskodó Anya

A Rák princípium az emberi életben közreható két szülői energia közül az egyik, míg a másik az Oroszlán. A Rák a gondoskodó szülő, a tápláló Anya, az Oroszlán a védelmező szülő, a teremtő Atya. Az egyik lélek és érzés, a másik pedig tudat és akarat. Ennek következtében azokban az emberekben, akikben a lélek képzeletbeli belső színpadán meghatározó a Rák szereplő befolyása a személyiségműködésre, erős szokott lenni a gondoskodó, tápláló, óvó késztetés. Ez megjelenhet a saját családjukban éppúgy, akárcsak a munkahelyen, barátokkal, szomszédokkal, vagy akár a városukkal, hazájukkal, népükkel kapcsolatban is, de tágultabb szinten akár az egész emberiségre vonatkozóan is.

Testi – fizikai sík

Viszonylag kevés fogódzó kínálkozik, ha megpróbálunk egy Rák jellegű személyiséget külső jegyek alapján beazonosítani. Az egyik ilyen a „vizes” tekintet, amit viszont nem mindig könnyű megkülönböztetni a Halak jellegű személy „óceáni” nézésétől. Ezen kívül szóba jöhet még a jellegzetesen puha, érzékeny, az érintésekről minden lenyomatot megőrző kötőszövet is, ami legtöbbször világos árnyalatú bőr alatt található. A Rákoknak általában ovális a fejformájuk, és jellemzően lekerekítettek a vonalaik, nincsenek rajtuk „éles kiszögellések”, mint azt például a Kosoknál láthatjuk sokszor. Ez utóbbi Rák jellegzetesség különösen szembetűnővé válhat egyrészt idősebb korban, másrészt lelki probléma esetén, mivel a Rákok hajlamosak a hízásra. Ha valamitől szenvednek, félnek, vagy fájnak, akkor nagyon gyorsan képes felszaladni rájuk jó néhány kiló.

Annak ellenére, hogy erőteljesen lelki beállítottságúak, hihetetlenül fontos számukra a fizikai valóság, több szempontból is. Egyrészt a kézzelfogható valóságban tudhatják megélni a másokról gondoskodást, az anyáskodásra, tyúkanyó-működésre irányuló késztetésüket, másrészt pedig ez a valóság az, ahol megtalálhatják azt a „védett kört”, aminek a „családi tűzhely” jellegű középponti helyéről átláthatják–irányíthatják ennek a számukra hihetetlenül fontos, óvó és megóvandó közegnek a működését. És mivel a fizikai valóság nem működhet biztonságosan megfelelő anyagi háttér nélkül, hát az anyagiak, a pénz is ugyanilyen fontos helyet foglalnak el a világlátásukban. Harmonikusan megélve ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a lelki és kézzelfogható, érzelmi és fizikai valóság között megleljék önmaguk valódi egyensúlyát, kibillent működés esetén viszont egyrészt túlzottan anyagiassá válhatnak, illetve – általában belső alkalmatlanság-érzésüket kompenzálandó – akár sznobokká is.

A testiség és a szexualitás nem primer szinten mozgatja a tipikusan Rák jellegű embert, hanem sokkal inkább egy – két ember között létrejöhető – érzelmi egység fizikai aspektusaként. Ebben az értelemben egyébként nem zárkóznak el az ilyen típusú megélésektől, és a legjobb formájukat természetesen akkor tudhatják megélni ezt illetően, ha érzelmileg védett közegben érzik magukat és a szeretet energiáját jelenvalóan áramlónak érzékelik. Mint tudható, sajnos a hétköznapi valóságban sokszor súrlódások, feszültségek állnak elő a párkapcsolatot alkotó felek között, és ha egy ilyen nap után a Rák partnere kezdeményezően közeledik őfelé, akkor konkrétan működésképtelennek érezheti magát, amiből két tipikus viselkedés-forma jelenhet meg. Az egyik, amikor duzzogva és dacosan érezteti a partnerével, hogy „valójában mi is a helyzet”, vagyis hogy a lélekben olyan állapotok vannak, amikkel egyszerűen nem kompatibilis a szeretkezés – már ahogy azt a Rák megéli. A másik pedig az, amikor a saját nehéz érzéseit elnyomva beleereszkedik a folyamatba, ami viszont hosszútávon megint csak lelki elzárkózást eredményez a partnerével szemben; és/vagy önmaga ellen fordítva a teremtő energiákat, pszichoszomatikus betegséget „gyárt le” magának, amivel aztán elintézi, hogy szóba se kerülhessen a testi együttlét. A migrének, emésztési problémák, bőrbajok és nemi területeken jelentkező tünetek egy jó része ilyen típusú okok miatt szokott keletkezni.

Lelki – szellemi sík

Szülő – gyerek kapcsolat

A Rák energia klasszikus megélése az anyaság, ennek következtében Rák-jellegű szülő mellett felnőni az egyik legjobb dolog, ami egy gyerekkel előfordulhat. Ez a Rák-dominanciájú apákra is igaz a legtöbbször, bár mint sejthető, nekik meg kell küzdeniük a férfi és apaszerep, illetve a jellegzetesen lágy, befogadó, érzelmes Rák energia kettősségéből fakadó ellentmondással is. Ennek a feladatnak a végrehajtása közben éppúgy elbillenhetnek a nőies működés felé – amikor rossz esetben akaratgyengévé válhatnak –, mint ahogy a férfias felé is, amikor viszont túlkompenzáltan élhetik meg a maszkulin energiákat – lásd például a Rák jegyű Sylvester Stallone esetét a férfierővel és az édesanyjával. Fentiek azért is igazak, mert a Rák energia egyszerre 3 dolgot hordoz magában: az édesanyánkról keletkező gyerekkori lenyomatot, a bennünk lévő belső gyerek érzéseit, és a saját, felnőtt gondoskodó, szülői viselkedésünket. Amiből is rögtön leszűrhető, hogy Freudnak természetesen igaza volt a gyerekkor meghatározó voltát illetően, de mindezek előtt már eleve ott volt/van egy eredendőbb mintázat, ami a lélekben érkezik el hozzánk, és aztán majd a megélt valóság ehhez rendeződik hozzá. Vagyis, valóban az anyánk és a gyerekkor az egyik meghatározó tényező, mégpedig úgy, hogy ezeken keresztül élővé és működővé válik a személyiségben a lélekben eredendően is ott lévő lenyomat, energia-alakzat. És a horoszkópban ezt az energia-mintázatot lehet látni – akár előre is, merthogy maga a mintázat a születés pillanatában már rögzített (jóllehet, a felnőttkor felé haladva egyre fokozódó mértékben közrejátszik majd a szabad akarat és az ennek következtében előálló megélési szint is). Ebből a szemszögből mindaz, amit gyerekkorban átélünk, „csak” külső katalizátor, aminek a segítségével a személyiségben élővé lobban, működővé válik mindaz, ami elérkezett hozzánk a „lélek-batyuban”, a korábban megélt életek következményeivel telített „poggyászban”.

Innét tekintve lehet látni, hogy a hétköznapi panaszaink – amikkel tele szoktunk lenni a gyerekkort illetően, nevezetesen, hogy miből kaptunk keveset, vagy éppen túl sokat –, valójában eredendően is hozzánk tartozó jellemzők, és a szüleink megteszik nekünk azt a „szívességet”, hogy a saját, olyan-amilyen viselkedésükkel közreműködnek abban, hogy az a fajta élményekre való előkészítettség, ami a horoszkópunkból kiolvasható, működővé válhasson a valóságban is. Innét tekintve ők „csak” katalizátorok, de természetesen ezzel egyetlen apa, vagy anya sincs felmentve a saját szülői felelőssége alól – csak ezzel a gyereknek semmi dolga nincs, az a szülő életéhez és sorsához tartozik hozzá. És természetesen, ha elutasítjuk az apánkat, vagy anyánkat, avagy csak „simán” neheztelés, harag van bennünk velük kapcsolatban, akkor az azt jelenti, hogy a saját teremtő energiánk egyik, vagy másik (vagy mindkét) fontos aspektusát utasítjuk el, hiszen rajtuk keresztül „terveződött” átélni ezeknek az energiáknak a megtapasztalása itt, a földi valóságban – mindazzal együtt, ami ehhez tartozik. És ez az a pont, ahol eldől, hogy valaki lelki értelemben felnőtté válik-e, vagy sem: ha előbb-utóbb képessé válunk mindenestől „igen”-t mondani a szüleinkre és a megélt gyerekkorra, mint hozzánk tartozóra, akkor indulhatunk el azon az úton, hogy ebből valami jót is ki tudjunk hozni. Ekkor kezdhetünk neki a megőrizve meghaladás ciklusainak, amikben mindennek, amit átéltünk, tudatosított helye lesz a szívünkben, de érzelmileg nem ragadunk ott, hanem meghaladva azt, ami volt, továbblépünk a következő szakaszba. Ha nem vagyunk erre képesek, akkor egyrészt az a kibillentség, aminek egyik, vagy másik megjelenési formáját gyerekkorban is megtapasztaltuk, elkerülhetetlenül meg fog jelenni a felnőtt életben is, másrészt ekkor a Rák olyan felnőtté válik, aki lélekben gyereki marad, és ekkor be fog vonzani maga mellé egy „apucit”, vagy „anyucit” az életébe.

Mindemellett a Rák egyénnek annyira erős az eredethűsége, hogy nagyon sokszor egy kimondottan negatív érzésekkel telített, határozottan problémás gyerekkor sem képes meggátolni őt abban, hogy felnőttkorban is arra a piedesztálra emelve érzékelje a szüleit, ahova kisgyerekkorban emelte őket. A partnerével ilyenkor állhat elő és maradhat fenn akár évtizedekig is egy olyan feszültségteli helyzet, amiben a partner igyekszik elérni, hogy a Rák képes legyen reálisan, felnőtt módra érzékelni a szüleit, a gyerekkorát, a múltját – vagyis megpróbálja hozzásegíteni őt ahhoz, hogy érzelmileg leválva a szülőkről, önálló, stabil identitással élje az életét. A Rák felől érzékelve viszont mindez sokszor úgy néz ki, hogy az egyik legszeretettebb személy az életében – a párja –, teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan módon megpróbálja őt rákényszeríteni, hogy kilépjen a másik leginkább szeretettel telített kapcsolódásból – a szülei iránt érzett kötődésből. Merthogy a Rák jellegű személyiségben sokkal erősebben jelez felnőttkorban is a belső gyerek, és ezzel együtt minden, ami hozzátartozik – tehát a gyerekkori szeretet is –, méghozzá azzal az erősen korlátos nézőponttal, ami gyerekkorban társult hozzá ehhez a szeretethez. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy fentiek miatt előálló ördöglakatot mélységi és intenzív önismereti folyamatok nélkül nemigen lehet feloldani.

Gondoskodás, kötődés, odatartozás

A szeretetet mindannyian testi alapélményként tapasztaljuk meg és a gondoskodás, amivel édesanyánk körülvesz, kötődést eredményez érzelmi, és odatartozást tudati szinten. Ez akkor is így van, ha később felnőve úgy gondoljuk, hogy semmi közünk a szüleinkhez és így éljük a saját életünket, esetleg homlokegyenest más, tudatosan választott értékek mentén, mint amiket gyerekkorban megtapasztaltunk. A gyakorlat azt mutatja, hogy lélekben mégis mindannyiunkban él egy hűséges gyerek, bárhogyan néz is ki a felszíni, hétköznapi kapcsolat a szülőkkel. Fentiekre nagyon sok, a családállításokon is megmutatkozó esetet lehetne felhozni példaként, álljon itt most szemléltetésül egy a sorból. A ma már felnőtt lánygyerek, érzékelve az anyja meg nem élt lelki késztetését, hogy kiszabaduljon a számára fojtogató helyzetből, úgy éli az életét, hogy megvalósítja azt, ami az anyjának nem ment: kiszabadul – a saját házasságából.  Abból a házasságból, aminek eredetileg úgy állt neki, hogy „én nem fogok úgy viselkedni, mint a szüleim az én gyerekkoromban”, majd végül mégis megvalósítja ugyanazt, mert a lelkében tudatosítatlanul ott van a kötődés, az odatartozás, akkor is, ha erről a mindennapokban nem vesz tudomást. Ami valójában közrehat a személyiségünkben, de nincs a tudatunkban, az megjelenik az életünkben. És rendszerint ilyenkor elindulunk egy újabb hibáztatási kör felé, mondván, hogy a férjünk/feleségünk tehet arról, hogy így alakult a kapcsolatunk – ami persze abban a formában lenne csak valójában igaz, hogy neki is megvan a maga része a dologban, de nekünk ezzel éppúgy semmi dolgunk nincs, mint gyerek – szülő viszonylatban a szüleink felelősségével. Azaz, ha a saját részünkre fókuszálunk és rendet rakunk a saját lelkünkben, akkor rögtön másképp fog kinézni a megélt valóságunk is.

A Rák szülő (főleg az édesanya) a leggondoskodóbb, legodaadóbb és persze, sokszor a leginkább aggódó – kevésbé szerencsés esetben túlaggódó – szülő a Zodiákus-jegyek között. Az ilyen személyiségnek a másokról való gondoskodás sokszor az élete értelmét jelenti, ami a családtagokra irányulva szeretetként és megbecsülésként vetül rá vissza, és ebben a kölcsönös szeretet-kapcsolatban mindkét fél sokat adhat és kaphat. A kényes pillanat akkor érkezik el, amikor a gyerek elérkezik a felnőtté válás pontjához, és leválva el akar indulni a saját életébe. Paradox módon, amennyire természetes folyamatról van szó jelen esetben – gondoljunk csak a farkas-anyák bölcsességére, amivel, ha kell, elmarják a kölyköt az alomból, mert tudják, hogy ha ezt nem teszik meg, akkor az életképtelenné válik –, annyira a világ végét jelentheti ez a fázis a Rák szülőnek, illetve általában az édesanyáknak. Hiszen ő a gondoskodásra és a családra tette fel az életét, és ha a gyerek el akar menni és le akar válni, akkor azt a létalapot – a családot – akarja megszüntetni, ami az anya számára addig az életet jelentette mindazokkal együtt, akikről neki kellett gondoskodnia. Ilyenkor úgy érezheti magát a szülő, hogy kihúzzák a lába alól a szőnyeget és nem szerencsés megélés esetén tele lesz nyíltan kimondott, vagy burkoltan éreztetett szemrehányással, keserűséggel, duzzogással, daccal.

Ilyenkor üthet vissza a Rák személyiség egészen odáig észrevétlenül maradt kibillentsége, nevezetesen, hogy a gondoskodás energiájából önmagára, a saját lelkére, a saját működésének a megértésére nem fordított annyit, amennyi valójában egyensúlyos lett volna. És amennyire túlműködte a kifelé, másokról való gondoskodást önmaga rovására, annyira lesz tele nehéz, haragos, szélsőséges esetben akár gyűlölködő érzésekkel is egy ilyen esetben. Fentiek természetesen nemcsak szülő – gyerek kapcsolatban fordulhatnak elő a Rákkal, hanem baráti, kollegiális, főnök – beosztotti viszonylatban is (és ez a másik két vízjegyre éppúgy igaz lehet, melyek közül a Halak ilyen esetben általában csendben szenvedve reagálja le a helyzetet, a Skorpió pedig meglehetősen „hangosan” szenvedve, sokszor bosszúállóan is). És mivel ez a leválás gyakran a felnőtté váló gyerek partnere által következik be, így nem ritkán az ő nyakában landol az anyósa fentiek miatt előállott ellenérzése, merthogy a saját gyerek irányában gyakran letiltódik a negatív érzéshalmaz megélése az egyébként valóban meglévő anya-gyerek szeretet miatt.

A lélek

Mint fentebb már említettük, az anyai, gyerekkori hatások jelentik az egyik legfontosabb személyiség-formáló tényezőt mindegyikünk esetében. Azonban ezen kívül is van még néhány összetevő, amelyik alapvetően meghatározza a formálódó identitásunkat, és a mindennapi működésünket egyaránt. Az egyik ilyen a testi működés és az ezt nem csekély mértékben meghatározó genetika – jóllehet, testmozgással, tudatos táplálkozással, illetve életmóddal nagyon jó eséllyel lehet optimalizálni fizikai szinten is a megélt hétköznapokat. A horoszkópban szintúgy, mint a gyerekkori szülői hatások esetében, ott vannak az egészség-betegségre, kinézetre, fizikai működésre vonatkozó utalások – vagyis, a biológiának és a genetikának is igaza van természetesen, csak (ugyanúgy, mint Freud és a pszichológia esetében is) van egy eredendőbb mintázat, amihez aztán hozzárendeződik a valóság. Egy ideje már tudhatóan, ugyanez a helyzet a családrendszeri kötésekkel is: vagyis az sem véletlen, hogy ki milyen családrendszerbe születik bele. Azaz, a lélekben hozzánk elérkezett „poggyász” egy része úgynevezett családrendszeri kötésként épül be a személyiségbe, ami azt jelenti, hogy az adott családrendszerben, klánban korábban élt emberek sorsából lepárlódott lelki lenyomatok érkeznek el az adott egyénhez, amik aztán aktiválódva ugyanúgy meghatározzák majd a sorsát, mint a gyerekkori hatások.

Ez utóbbi működésre egészen a legutóbbi időkig nem volt rálátásunk, mígnem Bert Hellinger munkásságán keresztül megmutatkozott, hogy ebben az értelemben is működhet az „áldozatok áldozatai vagyunk” sok-generációs futószalagja. Pedig ha innét tekintünk vissza, akkor már sokkal érthetőbb, hogy miért szerepel a Tízparancsolatban, hogy „… heves tűzzel égő Isten vagyok, aki meglátogatja az apák vétkét a fiakon harmad-, és negyedíziglen…”. Ezek a sorok plasztikusan egybecsengenek azzal a családfelállítási tapasztalattal, hogy jellemzően 3-4 generációra visszamenőleg kellhet oldást csinálni (a működési sajátságok felől nézve ez valószínűleg azért is lehet így, mert ha valahol, valamelyik generációban keletkezett egy energetikai blokk, ami kötést eredményez, akkor 2-3 generáción belül lesz valaki, akinek az életében ez ismét le fog képeződni, és ezután már majd ez az újabb blokk gördül tovább a rendszerben). A fentiekből az derül ki, hogy amint az egyéni lélek esetében is megőrződnek a mintázatok és valamely „későbbi fejezetben” (ami itt egy újabb megtestesülést jelent) aktiválódnak majd, ugyanúgy a családlélek esetében is megőrződnek a lenyomatok és egy „későbbi fejezetben” (ami itt valamelyik soron következő generációt jelenti) újra meg fognak jelenni.

Ha a fentieket összegezzük, akkor kiviláglik, hogy a lélek alapjában véve benyomás-megőrzési instancia: eltárolja az őt ért hatásokat és az Egyetemes Törvénynek megfelelően halad az útján. És itt érünk vissza a Rák egyén hétköznapjaihoz: nagyon gyakran másból sem áll az élete, csak az őt valamikor ért hatásokat éli át újból a bensőjében; azaz, sokkal gyakrabban mereng a múlton, vagy nosztalgiázik, mint a többi ember. Mi, többiek, ha meglátunk egy rododendront, akkor megcsodáljuk a szépségét és megyünk tovább. A Ráknak ilyen esetben gyakran valahogy így alakul a belső működése: „… milyen csodálatos…, ilyen volt nagypapa kertjében is…, de jó is volt ott lenni náluk…, ó, azok a vasárnap délutánok, amikor ebéd után kifekhettem a kertbe…, a madarak éneke, a méhek zümmögése, a virágok sokféle illata…, Istenem, de kár, hogy elmúlt…” – és már el is merült a lelkében feltoluló képek és érzések tengerében. És, amint látható, ez is a Rák dolga – mint adott belső szereplő, absztrakt energia. Ha azonban valaki egyénként teljesen, vagy nagymértékben elmerül ebben a belső működésben, akkor pont a lényeget, a jelent szalasztja el. Mert valójában semmi más nem létezik, csak a jelen pillanat, az itt és most.

Természetesen, nem véletlen, ha valami felbukkan a lélekben: mindig van valamilyen üzenete a számunkra. Ez lehet egy álom, egy érzés, valamilyen érzéki benyomást követő érzelem, vagy akár egy látott kép kapcsán felbukkanó gondolat: bármelyik is, érdemes rá odafigyelni és megérteni, miért bukkant fel. Ha így teszünk, akkor a végére járunk a dolognak és tudatosítjuk magunkban azokat a tartalmakat, amik hozzátartoznak ehhez az adott energiához. És a Rák ember gyakran itt bukik el: érez, és belsőleg átél mindent, de nem áll neki a tudatosítás – egyébként kétségtelenül fáradságos – munkájának. Jó esetben viszont ugyanez a személy képessé válik megtenni ezt más szereplői, más energiái segítségével és ekkor már hatalmas erőforrássá válik a múltnak ez a hatalmas tárháza, ami a Rák energia mélyén rejtezik. Ekkor ugyanis az egyén akadályok nélkül tudhat kapcsolatba kerülni a lélek mélységeinek tetszőleges rétegével, képes mélységében átélni–átérezni mindazt, ami az adott tudattartalomhoz kapcsolódik.

Transzcendens sík

Az eredethűség

Amint arról már esett szó, a kötődés és odatartozás jóval erősebben jelezhet egy Rák típusú személyiségben, mint a többieknél. Ezt a két tendenciát egyféle módon eredethűségként is értelmezhetjük, és így tekintve a Rák lélekerőre azt lehet látni, hogy ennek a fölérendelt kategóriának különböző tágultságú megélései állhatnak elő az életben. Így például a szülők piedesztálra emelése innét nézve a szűk családra vonatkozó eredethűség két alappillére iránti megingathatatlan szeretetként lenne értelmezhető, vagy a családrendszerben korábban élt felmenők sorsával történő együttszenvedés családlelki eredethűségként lenne aposztrofálható. Tovább folytatva a sort, következhetne a nép, a nemzet és a haza, vagy egy adott vallás, világnézet iránti hűség, illetve – természetesen a mindennapokban gyakorlatilag ritkán bejelző módon – az egész emberiség iránti lélekben odatartozás, kötődés, hűség. És a sor végén a Lélek-eredettel analógiában álló módon, a teljes Egységgel kapcsolatos eredethűség állhatna, amit viszont – első ránézésre paradoxnak tűnő módon – nagyon is kézzelfoghatóan lehet sokszor érzékelni a Rák működésén.

Konkrétan arról van szó, hogy a Bak-analóg Nagy Lélekkel szemben álló jegyként a Rák az egyéni léleknek lenne megfeleltethető, ahogy azt fentebb már végigvettük. Mármost ha ebben a tengelyben értelmezzük a Rák energiát (és természetesen ő maga – tudatosítatlanul bár, de – automatikusan ebben érzékeli önmagát), akkor a Nagy Egységből kiszakadt, az egyetemes Lélek-szövedékről lehasadt kicsiny részként ismerhetnénk fel azt. És a Rák-jegyű emberek nagyon gyakran emiatt a hihetetlenül elvont, de a lélekben mégis folyamatosan jelző tendencia miatt rossz leszármazottnak érzékelik önmagukat, és sokszor egy életen keresztül próbálják elérni, hogy a szüleik – a kézzelfogható eredetük – leigeneljék őket. Ebben az lehet a tragikus, hogy a szülők teljesen tetszőleges, optimális gyerekkori működése és felnőttkori elfogadása sem tudhatja felülírni a Rák gyerekükben jelenlévő – de tudatosítatlanul közreható – érzékelést, hogy ő úgy érzi, hogy nem jó gyerek, rossz gyerek, rossz leszármazott. Ismét csak mélyreható és a legtöbbször hosszabb periódust átívelő belső munka szükséges ahhoz, hogy ebből gyógyulva a Rák jellegű személyiség bele tudjon nőni egy érzelmileg önálló felnőttbe.

Lelki metamorfózis

Ha egy Rák végigmegy egy ilyen belső lelki átalakuláson, akkor az eleve is már mindent átérző működése kiegészülhet egy önreflektív, tudatos vonulattal, aminek következtében például nagyon hatékony segítőként tudhat jelen lenni mások életében, hogy katalizátorként közrehatva segítse őket a saját kiteljesedésük és/vagy individuációs folyamatuk optimális megélésében. Merthogy amint nincs két egyforma ember, egyforma személyiség, egyforma lélek sem, ugyanúgy nincs két egyforma Út sem; mindegyikünk csak a saját belső megtapasztalásai által tudhat kapcsolatba kerülni a mindannyiunkat elhordozó, körülvevő, beburkoló Lélekmező egyéniesült tartalmaival. És ugyanígy, mindenki csak a saját módján, a saját élményei, megtapasztalásai segítségével tudhat ciklusról–ciklusra helyet adva mindennek, a szívével gondolkodva és az eszével érezve továbbhaladni a lélek-tudatosulás végtelenbe gyűrűző hullámain.

Mozart: Szimfónia, No. 40. 1. tétel (Skorpió, Nyilas)

Beethoven: Holdfény szonáta 1. tétel

Chopin: No. 2 noktürn (Mérleg)

Erkel: Bánk bán – Bánk áriája (Bak)

Strauss: Kék Duna keringő (Mérleg, Nyilas)

Sosztakovics: No. 2 keringő (Mérleg)

Tóth Attila - Árnyékdal

Ihász Gábor - Múlnak a gyermekévek

Emberek - Mama

Karthago - Apáink útján

V. van Gogh: Csillagos éj

P. Bradley: Otthon (Vízöntő is)

F. Kahlo: Sérült asztal (Skorpió is)

A. Milov: Belső gyerek (Oroszlán is)

• Az összes lélekrezdülést érzékelve mindenkin segít - csak önmagán nem.
  

• Egy gyerek semmi olyat nem tud tenni, amitől ne imádná továbbra is ugyanúgy - egy dolgot kivéve: azt, hogy felnő, és a továbbiakban nem szorul gondoskodásra.
  

• Nem vagyok sznob, kérdezzenek meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít.

• Havonta akár kétszer is előfordulhat vele, hogy pár órán keresztül nem a múltjában nosztalgiázik.
  

• Ha egy Rák megsértődött, akkor mindössze két dolog szükséges ahhoz, hogy abbahagyja a dacos duzzogást: a másik kiengesztelési szándéka és 20-25 év.
  

• Az egyetlen valódi motiváció minden ember számára: „Figyelj, mama!”

• Segíts bárkin, és biztos lehetsz abban, hogy emlékezni fog rád, amikor újra bajba kerül.

• A megérzés az a különös ösztön, ami azt súgja a nőnek, hogy akár igaza van, akár nem, neki van igaza.

• Teljesen tisztán képes érzékelni a racionális érveket: az éltető vizet elnyelni képes - és épp ezért messze kerülendő - porszáraz homoksivatagként.