Bika

A fizikai létezés örömei

Azoknak az embereknek, akikben hangsúlyosan van jelen a Bika energia, különlegesen erős képességük van, hogy a testi-fizikai létezés adta örömöket meg tudják élni. Ez jó esetben egészséges életélvezetben nyilvánul meg, kevésbé szerencsés megélés esetén annyira belefeledkeznek a fizikai valóság nyújtotta örömökbe, hogy az evés-ivást illetően túlzásokba eshetnek, a vagyont és a pénzt illetően legyűrheti őket a mohóság, és a testi gyönyörök terén pedig mértéktelenné válhatnak. Bár a fentiek a Bikákra kiemelten igazak, ám mint a felsorolásból is kitűnik, ez az energia teljesen általános emberi tulajdonságok és késztetések formájában nyilvánul meg mindannyiunk esetében: bármelyik megjelenési területét is tekintjük, nincs hétköznapi ember, akinek ne lenne dolga ezekkel, ami könnyen érthető, ha belegondolunk, hogy a Bika jeggyel áll analógiában a fizikai testünk.

Anyagi – fizikai sík

Az életélvező Szépség

Ennek az energiának az időszaka a tavasz, a természet virágba borulásának ideje, amikor a mindaddig rejtetten szunnyadó életfakasztó erők megnyilvánulhatnak a fizikai síkon. És a Bika embereknek valójában is itt van dolguk: a kézzelfogható valóság mögött láthatatlanul meghúzódó energiák által megihletve fizikai síkon teremteni, az anyagi valóságra fókuszálva megtalálni a kiteljesedésüket. Minden vérbeli Bika imádja a természetet – még ha csak egy kiskertnyi jut is neki belőle –, határtalan gyönyörűséggel tölti el, ha növényekkel, állatokkal foglalkozva megélheti az azonosságát a Természettel. Ugyanígy, a többi emberhez képest sokkal erősebb élvezeti értéke van számukra a tápláléknak, és nagyon idegesek tudnak lenni, ha nem jutnak időben ételhez, vagy valamilyen okból kénytelenek nem igazán a fogukra valót enni. A fizikai valóság, ami körbeveszi őket, a lényük része: egynek érzik magukat vele. Ennek következtében, ha valamilyen veszteség éri őket, akkor azt úgy élik meg, mintha szó szerint önmaguk egy részét vesztették volna el: más jegyek számára esetleg teljesen érthetetlen módon úgy is reagálhatnak bármilyen fizikai veszteségre, mint a többiek – mondjuk – valamelyik ujjuk elvesztésére.

Nagyon fontos számukra a test és a szépség. Ennek következtében általában nagyon jó érzékkel választják meg a környezetük tárgyait, és kreatív lakberendezők, kertészek, divattervezők válhatnak belőlük. Nem szerencsés esetben viszont ennél a horizontnál nem képesek messzebbre tekinteni, vagyis bármi, ami a fogható fizikai valóságon túli, számukra könnyen irreálisnak, alaptalannak tűnhet. Egy ilyen típusú Bika könnyen érezheti úgy például egy filozofikus gondolatmenetet végighallgatva, hogy „olyan ételt nyelt le, ami nem is volt a szájában”. De ha egy igazi pikniket szeretnénk csapni, nagyot sétálva erdőn-mezőn, meg-megállva egy kis falatozásra, gyönyörködve a megnyilvánult valóság harmóniájában, akkor nála jobb társat ehhez keresve sem találhatnánk. És még ha egy adott Bika személy az egyéb belső szereplői miatt kapcsolatba is kerül a kevésbé megfogható valóságokkal, akkor is nagyon nagy szüksége lesz arra, hogy az elvont elméleteket át tudja ültetni a valóságba, le tudja földelni az absztrakt elgondolásokat. Amiből kikövetkeztethető, hogy jó esetben nagyon hasznos ellensúlyt képviselhet az olyan embereknél, akik a szellemi és/vagy spirituális útkeresés rögös ösvényén járnak.

Kinézetre is vonzóak szoktak lenni a Bika jegyű emberek, akár nőről, akár férfiről van szó. És ők azok, akiknek van is érzékük az önmegjelenítéshez; jó érzékkel szokták kiválasztani a ruhadarabjaikat, hogy az előnyös, vonzó, szépséget sugárzó tulajdonságaikat ki tudják hangsúlyozni; odafigyelnek az ápoltságra, követik a divatot – egyszóval minden fontos a számukra, ami a fizikai test szépséget fokozni tudja. És hogy mennyire alapvető késztetése ez mindannyiunknak, akik fizikai testben élünk – hisz ne feledjük, a Bika a fizikalitás energiája –, az jól látszik a mai kor egyik alapvetővé vált jellegzetességén, a plasztikai/korrekciós műtétek elszaporodásán. Éljünk bármelyik jegy, vagy energia irányítása alatt, a fizikai test szépsége mindegyikünk számára alapvető tájékozódási pont a többiek esetében éppúgy, mint az önértékelés tekintetében magunkra vonatkoztatva is.

Lelki – szellemi sík

Béke, biztonság, boldogság

Ki az, aki nemet mondana a címben felsoroltakra? És mivel a Bika lélekerő mentén működő személyiségnek a fentiek az alapkésztetései, így általában az a helyzet, hogy a többiek szeretnek velük lenni. Jó velük együtt beülni egy finom ebédre valamelyik étterembe, vagy kellemes sörözgetésre egy pubba, kerti grill-partit rendezni hétvégén és összejönni a barátokkal, vagy egyáltalán: csak úgy „együtt lenni”. A Bika energiában megőrződött valami az ősi, atavisztikus érzésekből – amik evolúciós örökségként ott vannak mindannyiunkban –, amit a csoport együvé tartozása nyújtotta biztonság, jól-lét jelentett a régmúltban és jelent ma is: ez a „lelki akolmeleg”. A Bika ember ezen a ponton – még ha egyébként nem ritkán van is neki –, feledi az anyagiasságát és szíve minden melegével látja vendégül azokat, akikkel szívesen van együtt. Ha egyszer valaki beszövődött egy Bika egyén társaságába, akkor súlyos dolgokat kell tennie az illetőnek ahhoz, hogy kikerüljön abból, mivel – mint fentebb már említettük – ezt a lényét sértő fájdalmas veszteségként élné meg a Bika.

A biztonságra vágyás következtében előállhat egy érdekes „tehetetlenségi nyomaték” ennél az energiánál. Nevezetesen arról van szó, hogy minden hirtelen változás, gyors mozdulat, vagy reagálás egy kissé gyanúsnak tűnhet a Bika számára, ami veszélyezteti a fennálló helyzetet, és az ebben már megteremtett biztonságát. Ez nem szerencsés esetben odáig fajulhat, hogy például egy rögtönzött, váratlan – és a társa által kedves meglepetésnek szánt, például színházi premierre szóló – meghívást személyes sértésnek vehet, mert ő belülről úgy éli meg, hogy ki akarják zökkenteni az egyéni biztonságos ritmusából. Ilyenkor még a békére való törekvése is háttérbe szorulhat és előtérbe kerülhet a makacssága, és ha egy Bika egyszer lecövekel egy adott ponton, akkor ember legyen a talpán, aki onnét ki tudja őt mozdítani. A többiekhez képesti lassúság egyébként is jellemző lehet az esetében, ami itt a Természet ritmusával áll analógiában – ember nem látott még fát, vagy növényt zaklatott gyorsasággal virágba borulni. És ha mélyebben belegondolunk, akkor nekünk, mai embereknek lenne tanulnivalónk ez ügyben, hiszen a mindennapjainkban szinte mást sem csinálunk, csak zaklatottan és hajszolódva rohanunk az életünk egyik teendőjétől a másikig. Persze az is igaz, hogy az ellenkező végletbe kibillent állapotában a Bika ember lehet az egyik olyan, akinek egy kissé megalszik a tej szájában, vagy akkor kezd el nevetni társaságban, moziban, színházban, amikor a többiek már épp kezdik abbahagyni a kacagást.

A testet öltés értéke

Test nélkül a Földön nem élhet a lélek. Ezért mondták eleink, hogy „a test a lélek temploma”. És mivel ez így van, így hát minden emberi élet egy fohász a Teremtőhöz. Ebből fakadóan a fizikai létben, ha valakinek van egy egészséges teste, akkor ez nagyon jó alap lehet ahhoz, hogy jól tudja magát érezni az életében (ettől még természetesen érezheti boldognak magát egy olyan ember is, akinek ez nem adatott meg, de ehhez már meg kell tanulni felülemelkedni a problémán). Ám miként a pénz sem boldogít önmagában, úgy az egészség is csak lehetséges, de nem elégséges feltétele a boldogságnak (és ebbe a sorba mai közgondolkodást ismerve nyugodtan beilleszthetnénk a szexualitást, ami elsődlegesen az élet továbbadásának a misztériuma, és emellett örömforrásnak is nagyon jó, de a mai, kissé túlfetisizált formájában már sokszor inkább akadálya a harmóniának). És a Bika – még ha nem tudatosultan is, de – nagyon érzi a test értékét. Amúgy is hangolt a fizikai valóság értékeivel való foglalkozásra – legyen az anyag, pénz, vagyon, vagy természet –, és ha a keze ügyébe eső legközelebbi földi valóságról, a saját testéről van szó, akkor a legtöbbször reflexes, nagyon erős vágyak mozdulnak meg benne, amiknek nem nagyon tud ellenállni. Ezt csak fokozza, hogy – mint mindannyiunkban – benne is ott dolgozik a halálfélelem, de mivel az ezzel való foglalkozás pont a tőle legtávolabb eső energia, a Skorpió hatókörébe tartozik, így a saját vágyai törvényszerű ellenpontjaként megjelenő veszteségtől való félelemmel sokszor nem tud mit kezdeni. És persze nemcsak ő, hanem mi, mindannyian sem (hiszen ezért félünk annyira a test elvesztésétől, amit halálnak nevezünk), de ez őbenne intenzívebben jelez, mint a többiekben.

Ennek következtében sokszor szinte kényszeresen kerüli az olyan helyzeteket, amelyek tudatosíthatnák benne a halálfélelmét, a veszteségtől való félelmét. Pedig éppen ő az, aki talán a legintenzívebben van bekötve az anyagi síkba, amelyben a mikro-szintű hétköznapi kis halálok, metamorfózisok zajlanak le, amit testi szinten metabolizmusnak nevezünk. Tudni persze tudjuk, hogy 7 év alatt a test minden sejtje lecserélődik, de élményszerűen ez a hétköznapokban mégsem adja meg azt az átélést, hogy pillanatonként halunk meg és születünk újjá, egy pusztítva megújító átalakulásból felszabaduló változásban. Pedig ez a fizikai igazság egy sokkal finomabb rezgésszintű, egyetemes törvény működésének a megjelenése anyagi síkon, a testünkben. Ez pedig a változás törvénye, ami az egyetlen örök dolog a megnyilvánult valóságban. Pont ennek az univerzális, pillanatonkénti változásnak a megragadása lehetséges egyébként éppen az asztrológiai energiák segítségével, ezen belül pedig az időminőség fogalmával. Ez gyakorlatilag a bennünket láthatatlanul körülvevő–meghatározó energiatér egy adott helyen, egy adott pillanatban való értelmezését jelenti. Sántító hasonlattal a flipperben mozgó golyóhoz lehetne hasonlítani az embert, aki a rá ható erők sűrűjében a szabad akaratát használva próbálja megtalálni a saját útját és boldogulását.

Az enyém és a mienk

Ha a korábban már említett Bika alapjellegzetességet – amivel mindent úgy érzékel, mintha a saját életnedvei keringenének benne – kicsit másként közelítenénk meg, akkor a saját birtoklás témaköréhez érkeznénk el. Ez ügyben az első (de legtöbbször tudatosítatlanul maradó) alapélménye mindannyiunknak a saját testünk birtoklásához kötődik, ami kisgyerekkorban kezdődve a saját identitás megszületésében végződik valahol a kamasz-, és felnőttkor határán. És a Bika személyiség életében az értékek tulajdonlása, birtoklása valószínűleg a legfontosabb dolog, mégpedig egy reflexesen saját tulajdonba begyűjteni akaró attitűddel megnyilvánulva. Vagyis, ha másnak van valamilyen értéktárgya, akkor az ösztönösen szerzésvágyat generál a Bikában, mert valahol nagyon mélyen, legbelül jelez benne egy tendencia, hogy hiányzik valamilyen alapvető érték. És míg valójában ezt a lélek legmélyén rejtőző Kincset, a lélekszikrát a Bika jegytől legtávolabb eső energia, a Skorpió mélységeket fürkésző energiájával lehetne érvényesen felkutatni, addig a Bikának – mivel ösztönösen csak a fizikai értékekre irányul a figyelme – erre legtöbbször esélye sincs. Miből kifolyólag egy teljesen helyénvaló érzékelés miatt teljesen inadekvát, nem megfelelő módon próbálja meg ezt a hiányt pótolni – elkezd értékeket felhalmozni; lehet, hogy ezek értékes ruhák, vagy a szép, csábító kinézet kellékei, vagy konkrét vagyon-, és értéktárgyak. Bármelyik kategóriába essenek is az adott Bika által megvágyott dolgok, egy dolog biztosra vehető: hogy az eredeti hiány-érzetet nem fogják tudni megszüntetni, mivel nem azon a síkon zajlik a gyűjtögetés, ahonnan az érzékelés származik. És mindezek következtében nem szerencsés esetben a Bika jegyű ember mértéktelenül felhalmozóvá, hiúvá és/vagy iriggyé válhat.

A maximum, ameddig ebből a szorításból a Bika energia kiengedi az adott egyént – tudatosítatlan megélés esetén – az lehet, hogy valamilyen szűkebb csoport (legtöbbször a család) értékszférájába tartozó módon kell az értékfelhalmozásnak megtörténnie. Az ösztönös „nekem” itt esetleg beletágulhat a „nekünk” attitűdbe; az egyéni birtoklás feltétlen parancsa esetleg behelyettesítődhet az akol-meleget biztosító személyek által birtokolt dolgok gyarapítására törekvéssel. És ugyanezt a tendenciát láthatjuk érvényesülni sokszor csoport-, és/vagy társadalmi szinten is: mivel a „mieink” a jók, ezért nekik minden jár, a „mások” a nem jók, ezért nekik nem jár semmi (vagy majdnem semmi jár csak nekik). Rendszerszinten könnyű volt ezt megfigyelni a kommunizmus/szocializmus és kapitalizmus éles szembenállásán; ugyanakkor a kommunizmus, mint összemberi kísérlet azt is megmutatta, hogy az ember a mai állapotában alkalmatlan a valamilyen módon önérdekhez nem kötődő termelésre/birtoklásra. Innét tekintve a szocialista világrendszer egy közgazdasági alapú, teljes egyenlőségre törekvő kísérlet volt, amiben az mutatta meg magát, hogy ugyanúgy nem vagyunk alkalmasak az egyenlő osztozás megélésére, ahogyan a hit-alapú, teljes egyenlőségre és feltétel nélküli szeretetre alapozott kereszténységet sem tudtuk az elmúlt 2000 évben hatékony és működő rendszerré tenni – annak ellenére, hogy ez utóbbi világvallássá is vált (és persze a kereszténység mai válságának ez csak az egyik, valószínűleg nem is a legfontosabb összetevője).

Transzcendens sík

Változás és állandóság

És a Bika embert a vágyai sokszor olyan erősen kötik be a testébe és a Földbe, hogy az élet természetes ellenpólusaként létező halállal nem tud mit kezdeni, pontosabban a félelmei miatt csak annál erősebben fókuszál a megfogható valóságra. Ilyen módon a törvényszerűen változásnak és pusztulásnak kitett anyagi világra összpontosít, és amennyiben számára nem létezik másfajta realitás, akkor természetesen nem létezhet egyéb perspektíva sem. Ennek következtében az időtlen egység lenyomatát hordozó lélek jelzéseit az általa ismert valóság keretein belül fogja megpróbálni értelmezni és az időbeni létezésben megállíthatatlan folyamként hömpölygő végtelen, határtalan energiákat anyagi valóságként próbálja meg felfogni. Ami a megnyilvánult valóság szintjén rendben is volna, de nem abban a kizárólagos formában, ahogyan nem szerencsés esetben a Bika egyén ezt teszi. Mert az örökkön változó teremtő energiáknak csak az egyik megnyilvánulási síkja az anyagi létezés, aminek természetesen megvan a maga nagyon komoly értéke – hisz’ voltaképpen erről is szól az emberi élet. Ám ha valaki ezt egyedüli valóságként fogja fel, akkor pont attól a rezgéstartománytól vágja el magát, amely energetikai síkról eredő hatások tették lehetővé az anyagi valóság megszületését. Jó esetben viszont a Bika személyiség itt, földi körülmények között, a testi létezésben képes tudatosan hasznosítani azokat a teremtő energiákat, amelyekből oly szívesen alkotja bele a saját valóságába az egyéni, kreatív megjelenési formáit.

Stabilitás és elszálltság

És amennyire igaz lehet, hogy nem szerencsés esetben a Bika személyiség „nem két, hanem négy lábbal áll a földön”, úgyannyira hiányozhat sokszor a stabil leföldelődést lehetővé tevő, józan paraszti beállítódás azoknál az embereknél, akik elindulnak a belső keresés rögös útján kikutatni a valóság mögötti valóság természetét. Egy nagyon erős önismereti, lélekfürkésző hajlammal rendelkező és/vagy a szubtilis valóságot, láthatatlan energiákat, eredendő igazságot kutató személyiség esetében hatalmas áldás lehet, ha van egy jó erős Bika személyiségrésze, mert egyébként ezek a késztetések akár kóros mértékig is eltávolíthatják a keresőket a hétköznapi valóságtól. Mai körülmények között a legtöbb esetben nem könnyen tud jól szervülni egy ilyen, befelé irányuló késztetés az adott ember sorsába, egyszerűen azért, mert statisztikailag kevés személyiség optimális megélése lehet az, hogy szerzetessé válik, beáll apácának, vagy elvonul a hegyre, barlangba, vagy sivatagba remetének. Ezek nagyon kiteljesedett életek lehetnek, ha az adott ember számára valóban a lélekbe beteljesedés a kiteljesedés útja; de azt lehet látni, hogy a mai korban, ebben a kulturális-társadalmi közegben relatíve kevés ember születik valóban ilyen típusú késztetésekkel; nagyon sokszor csak egy valamivel való szembenézés elől való menekülés, tehát pótcselekvés az ilyen irányú próbálkozás. Hogy adott egyén esetében valójában mik a valódi késztetések, azt úgy lehet kideríteni, hogy először bele kell gyógyítani magunkat egy működő felnőttbe, normál értelemben stabilizálódni kell egy egészséges én-határokkal körülvett személyiségben, és utána már biztonságosan neki lehet támasztani az „égig érő létrát” ennek a felépítménynek, ami innét nézve tulajdonképpen egy jól működő identitásnak lenne megfelelhető.

Kicsit másként fogalmazva: először bele kell gyógyulni az életbe ahhoz, hogy utána érvényesen lehessen megpróbálkozni azzal, hogy eloldódjunk tőle; persze vannak kivételek, mint pl. Eckhart Tolle, Ramana Maharsi, vagy Buddha; de úgy tűnik, hogy a legtöbb kereső számára a hosszabbik út adódhat, mint egyáltalán megvalósítható alternatíva. És ha ez így van, akkor hihetetlenül hasznos ellenpontként a sokszor megfoghatatlan belső/szubtilis valóságokhoz képest segítő energiává válhat egy erős Bika én-rész, a maga reflexesen földelő, ösztönösen stabilitást és állandóságot kereső beállítódásával. Mint bármilyen más energiánál, itt is a mérték a kérdés: a saját valódi egyensúlyomhoz, a valódi optimumomhoz képest mennyire tudom jól integrálni ezt a lélekerőt a személyiség-működésembe, az életembe. Ha túlzásba viszem, akkor elhízok, eltespedek lelkileg is, túlnyerem magam, felhalmozok, mohóvá és kapzsivá válok. Ha alulműködöm, akkor nem fogom komolyan venni a fizikai valóság értékeit, nem fogok odafigyelni a természeti értékekre, elszállttá válok. És úgy tűnik, valahol középtájt található meg a „test a lélek temploma” kijelentés igazsága, ami evidens módon leigeneli mind a két szubsztanciát: a testet és a lelket is. A „magasztos átélésének fizikai helye” definíció egyaránt érvényes a templomra és az emberi testre: az előbbire a Teremtővel való kapcsolatba kerülés értelmében, az utóbbira pedig úgy, hogy az emberi élet a maga fizikai valóságával a nekünk adatott lehetőség, hogy képesek lehessünk átélni a teremtett valóságban magasztos minőségeket – ami persze természetszerűleg, emberről-emberre változó módon valósulhat meg.

Eredendő természet

A 12 zodiákus-energia közül valószínűleg a Bikák között van a legtöbb olyan személyiség, akit teljesen magával tud ragadni, le tud nyűgözni az élet megjelenése, kibontakozása és továbbgördülése, ami a fizikai eredendő természet működése maga, az élővilágban zajló dús vegetáció, flórában és faunában egyaránt. És van közöttük jó néhány olyan is (tipikusan például egy virágkertész, vagy erdész), aki ebbe a csodába való belegyönyörödésen keresztül – még ha nem feltétlenül fogalmazódik is ez meg benne teljesen tudatosan – beleérzékel ezeken keresztül abba a minőségbe, ami a kézzelfogható valóság mögött meghúzódva, annak elhordozó és megtartó alapjaként van jelen, és eredendő rezgés-természetként ugyanaz, de mégis teljesen más, mint a fizikai eredendő természet. Ebbe a tartományba hatolt be a legutóbbi időkben az emberi megismerés a kvantumfizikával és a kvantumtudományokkal. A régebbi korokban csak a misztikusok beszámolóin keresztül érkezhetett híradás erről a szubsztanciáról, ami az elsődleges, eredendő valóság, szemben a mi másodlagos, következményes fizikai valóságunkkal. És bár a mi poláris érzékelésünkben valóban elkerülhetetlenül szembenállónak tűnik a kétféle eredendő természet – az energia/rezgés valóság és a fizikai valóság –, valójában az elsődleges rezgés-természet egyszerre van jelen mögöttes elhordozó alapként, és ezzel párhuzamosan ebből a minőségből differenciálódott, besűrűsödött, kézzelfogható valóságként, fizikai anyagként, három dimenziós univerzumként. Felőlünk, a poláris valóság felől, a kettősen érzékelő emberi elme miatt ez két különböző lét-minőség; „odaátról” – azon kevés egyén beszámolója szerint, akik tartósan képesek voltak megmaradni az érzékelésükkel az eredendő valóságban, mint például Jézus – pedig csak ez a valóság, és semmi más nincsen (ld. pl. „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”). És a Bika személy számára ily módon a számára legkedvesebbre, a létesült természetre figyelve adódhat az út, hogy a besűrült valóságtól indulva megérkezhessen az egész Létezéssel való Egység leérzékeléséig és átéléséig.

Komolyzene és a jegyek

Vivaldi: Négy évszak – Tavasz (Ikrek)

Beethoven: No. 6 szimfónia (Pastoral) / II: A pataknál (Mérleg)

Offenbach: Hoffmann meséi – Barkarola (Mérleg)

Smetana: Hazám – Moldva (Rák)

Grieg: Peer Gynt – Hajnal (Rák, Nyilas)

Bartók: Este a székelyeknél

Könnyűzene és a jegyek