Vízöntő

Az eredetiség keresője

A Vízöntő energia az a lélekerő bennünk, amelyik a saját, valódi, senki máséval össze nem téveszthető valóságunkig akar eljuttatni bennünket. Ennek a késztetésnek a nagyon különböző megnyilvánulásait lehet látni a Vízöntő emberek életén, indulva a senki-máson-ilyen-ne-legyen tetoválástól, vagy piercingtől, folytatva a „nem hagyom lekorlátozni magam” kezdetű szingli-nótával, egészen a Self, vagy Önvaló keresésére irányuló tendenciákig (testi, lelki és szellemi szintek). Bármelyik síkon mutatkozik is meg ez a hatóerő, a saját, egyéni valóság, az egyszeri különlegesség – amik emberként egy adott életben vagyunk – megélése a cél.

Anyagi – fizikai sík

Fizikai hatóerőként, testi-anyagi szinten ennek az energiának a megnyilvánulása valóban lehet egyedi tetoválás, vagy testékszer, vagy nagyon nem hétköznapi hajviselet, öltözködés, és bármilyen tárgy, amiről azonnal látszik a különlegessége. Itt nem az értékességen van elsősorban a hangsúly (mint például az Oroszlánnál, vagy Bikánál), hanem a „kilógáson”: másnak ne legyen ilyen, különc legyen, nem hétköznapi. A jellegzetesen Vízöntő ember menekül mindentől, ami hétköznapi: a rutintól, a „robottól” (ahogy ő ebben az állapotában a mindennapi teendőket megéli), a kötelességszerű sablonoktól és szabályoktól. Jelszavai a kötetlenség és szabadság. Innét hosszú utat kell még bejárnia, mire elérkezik a felismerésig, hogy az igazi szabadságban a határait találja meg és a felelősségvállalás egyéni módját. Ezt a kettősséget jeleníti meg ennek a jegynek a két uralkodó bolygója, az Uránusz és a Szaturnusz: egyszerre van jelen a forradalmiság és a rend, a függetlenedés és struktúrába illeszkedés késztetése. És mivel az ifjú Vízöntő sok szabállyal találja szemközt magát miközben felnő, így hát automatikusan leteszi a voksát a másik oldalra, és minden szabályt, határt, gátló körülményt igyekszik felrúgni maga körül. Ez a kamaszkornak is az egyik alapjellemzője, amikor nekiindulunk felépíteni a saját felnőtt identitásunkat, és ebben az értelemben ez egy szükségszerű folyamat. A probléma akkor áll elő, ha valaki rögzül ebben a fázisban és egy életre megmarad a „kávé-tea effektus” mellett, amit úgy érdemes elképzelni, hogy ha letesznek elé egy sötét színű folyadékkal teli poharat, ránéz és kijelenti: „Ha ez tea, akkor kávét kérek, de ha kávé, akkor teát kérek!” Kicsit másként fogalmazva, a reflexes „dafke-működés”, a lázadás elkíséri egy életen át.

Eredeti egyéniség

Egy másik szempontból közelítve a fent említett két uralkodó bolygó jellegzetességeit azt mondhatjuk, hogy az eredetiség, mint fogalom, egyszerre köti össze és különbözteti meg őket. Az Uránusz az eredetiségnek az újdonság oldalát jeleníti meg, amennyiben az adott korban különlegesnek, egyedi módon kreatívnak számító dolgok és megnyilvánulások mozgató energiája. A Szaturnusz pedig az eredetiség eredendő mivoltát szimbolizálja, vagyis azt a minőséget, ami egy adott fogalom, vagy tárgy vonatkozásában az ős-eredetit, az originálist képviseli. Így válik érthetővé, miért középponti fogalma az eredetiség, a nem hétköznapi egyediség ennek az önmegnyilvánító teremtő energiának (a Vízöntő lélekerő egyébként magának az asztrológiának is jelölője, energetikai analógiája).

És mivel a Vízöntő sokkal erőteljesebben van bekötve ezekbe a láthatatlan energiákba, mint a többi ember, így hát az ő mindennapi reakcióit jóval intenzívebben határozza meg az energetikai valóság. Ennek következtében például éppúgy idegenkedhet a pénz és vagyon birtoklásától, mint ahogy az is előfordulhat, hogy teljesen váratlan és/vagy nem hétköznapi módon meggazdagszik. Ez utóbbi esetben nagy valószínűséggel nem olyan módon fogja kihasználni a vagyona adta lehetőségeket, mint a legtöbb gazdag ember, merthogy magától értetődően nem akar semmilyen társaságba sorolhatóként létezni. Továbbá, ugyanez a különcség szokott megnyilvánulni az érzéki preferenciáiban is, legyen szó ételről – amikor is akármilyen kulináris különlegesség éppúgy nagyszerű lehet, mint a két hetes vízböjt-kúra, lévén extremitás mindkettő –, vagy testiségről, ahol bármi szóba jöhet, amit még nem próbált ki.

Lelki - szellemi sík

Érzelmi függetlenség

A fizikai valóság mögött szembeötlően nyilvánvaló titokként rejtőzködve húzódik meg a lélekenergetikai sík. És a lélek képzeletbeli belső színpadán Szabadságvágyó Forradalmárként nyilvánul meg a Vízöntő hatóerő: ez jelentkezhet az emberi kapcsolatokban éppúgy, akárcsak társadalmi vonatkozásban, vagy a spirituális útkeresésben. Vegyük sorra ezeket a területeket, és kezdjük a kapcsolatokkal. Itt a Vízöntő lélekerő az érzelmi függetlenség elérését tűzte ki célul a kapcsolati szabadságon keresztül megélve. És a hangsúly itt a kapcsolati szabadságon van: valójában csak egy elköteleződésen belül van mód a függetlenség és szabadság egyensúlyos megélésére. Itt tévednek sokszor a szingli létmódot választók: úgy vélik, hogy egyedülálló életvezetéssel tudják megteremteni és fenntartani a függetlenségüket, és eközben hiányzik az életükből a „mihez képest”. Ahogy a régi ezoterikus igazság is mondja: „Minden erőnek szüksége van az ellenerejére, hogy kifejthesse a hatását.” És itt az „ellenerő” az elköteleződés lenne, mert csak ehhez képest értelmezhető ténylegesen a szabadság. Az itt végigjárandó utat egy iker-csillag példáján lehetne szemléltetni: ahhoz, hogy ketten együtt egy rendszer középpontjai lehessenek, be kell állniuk egy optimális távolságra egymástól. Ha túl távolra kerülnek egymástól, akkor kisodródnak az űrbe („sötét és hideg van, egyedül vagyok, jöjjön már valaki”), ha pedig túl közel, akkor egymásba zuhannak („túl szoros ez a közelség, nem kapok levegőt, szabadulni akarok”). Ez utóbbi állapot egyébként – jól megélve – természetes velejárója minden kapcsolat kezdetének: ez a szerelem, amikor „belezuhanunk” egymásba. Rossz esetben a Vízöntő ember e két véglet közt ingázik egy életen keresztül: belevág egy új kapcsolatba, majd „leugrik egy cigarettáért a trafikba” – és 10 év múlva kerül elő, mert addigra már annyira felhalmozódott benne a hétköznapokban meg nem élt szabadságvágy feszítő energiája.

Forradalmár, vagy anarchista?

Ugyanezt a kibillent működést belső színpadképpel szemléltetve: minden alkalommal, amikor nem állunk ki egy kapcsolatban azokért a vágyainkért, késztetéseinkért, amelyeket egyedül, nem a társunkkal, vagy éppen másokkal szeretnénk végigélni (természetesen az elköteleződés fenntartása mellett!), akkor a Forradalmárt leküldjük a színpadról a pincébe, a színpad alatti süllyesztőbe és egy másik szereplőnek szavazunk bizalmat, attól való félelmünkben, hogy megbántjuk, vagy elveszítjük a társunkat. És ezzel még nem is lenne semmi baj, ha nem mindig ezt tesszük. Mert ha igen, akkor a Szabadságvágyó Forradalmár energiája teljesen bennreked, azaz képileg: a pincébe leküldött Forradalmár elkezd Anarchistaként viselkedni, és minden ilyen alkalommal legyárt egy gránátot odalent és szépen egy kupacba gyűjtögeti. Ha túl sokáig csináljuk ezt vele, akkor egyszer, mintegy „véletlenül” belebotlik a kupacba – és akkor röpül az egész színpad, azaz otthagyunk csapot-papot. Két megjegyzés kívánkozik még ide: egyrészt, természetesen ez minden emberi kapcsolatra érvényes, nemcsak a párkapcsolatra, hanem munkahelyire, barátira is. Másrészt előfordulhat, hogy egy adott ember „robbanási energiája” furcsamód „kivetül”, vagyis az adott egyénben alulműködő energia a társában tükröződik vissza túlműködő energiaként, és – amennyiben ő maga nem élte meg – a társa fogja megjeleníteni azt a külvilágban, ő „robban”: becsapja, megcsalja, otthagyja. Ha most összenézzük a történet elejét és végét, akkor tisztán kirajzolódik a paradox igazság: amitől féltünk, az bekövetkezett – elvesztettük a társunkat, vagyis a félelem megtermette a maga gyümölcsét.

A jó megoldáshoz ön-, és emberismeretre, valamint tudatosságra van szükség – amiből azonnal kiviláglik, hogy miért olyan ritka eset, hogy egy kapcsolaton belül sikerül megoldást találni ezekre a kihívásokra; feltételezve persze, hogy ez egyáltalán probléma volt, merthogy természetesen vannak olyan kapcsolatok, ahol a fenti kérdések nem jelennek meg kihívásként, mivel a felek maguktól megtalálják az ilyen irányú egyensúlyt (mint ahogy természetesen van olyan egyéni sors is, amelyben a szingli létmód az adott ember számára a leginkább kibontakoztató megélési lehetőség). A szükséges lépések az őszinteség, vagyis a késztetések felvállalása először önmagunk előtt, majd utóbb a megfelelő formában a társunk előtt is, illetve ezt követően konkrét megoldások keresése a hétköznapokban, amelyekben ki-ki megélheti a neki tetsző módon az egyedi vágyait is, és ezen keresztül beépül a kapcsolat mindennapjaiba az érzelmi függetlenség és szabadság. Mert az igazi szeretetnek ez az arca így néz ki: ismerni, elfogadni és szabadságot adni. És ha valakiben itt félelem ébredne, hogy a másikat pont így fogja elveszteni, mert ki tudja, hogy kibe-mibe botlik a társa, amikor ő nincs vele, azt megnyugtathatjuk: a Vízöntő reflexes „juszt is a másik kell”–működésére itt is lehet számítani; vagyis ha teljesen szabadjára engedik, akkor esze ágában sem lesz elmenni…

Az eredeti gondolkodó

Mint a fent leírtakból is kitűnik, a Vízöntő egyén életét alapvetően határozzák meg a – sokszor tudatosítatlanul maradó – bensőjében eszkalálódó érzelmek. Ez, mint viselkedési anomáliákat generáló jellegzetesség azért is állhat elő sokszor, mert ez a lélekerő egy alapvetően mentális súlypontú személyiséget jelöl. Ezért áll elő nemritkán a hétköznapokban, hogy a Vízöntő jellegű személy hűvös távolságtartással figyeli a körülötte zajló eseményeket, amikbe a többiek érzelmileg sokkal erősebben vonódnak be nála. És mivel ezt az a belső alaptartás teszi lehetővé, amit a felhő szélén ülve az életet tanulmányozó emberrel jeleníthetünk meg, így már könnyebben érthető, hogy miért támadnak sokszor olyan meglátásai a Vízöntőnek, amin elcsodálkozva a többiek nem is értik, hogy miképpen tudott tanyát verni az adott meglátás a Vízöntő elméjében. Ehhez hasonló működések segítették nemritkán a felfedezőket, tudósokat, újítókat, hogy olyan úton-módon ragadják meg a valóságot, ahogyan az másoknak addig nem sikerült; kiragadott példaként említhetnénk itt Darwin, Marx, Verne, Edison, Jung, vagy Wilber munkásságát, akik így, vagy úgy hordozták a személyiségükben ezt az energiát.

Transzcendens sík

A lélek-energetikai valóság

És ennek a másként/máshonnét rátekintésnek eklatáns példája az asztrológia, mint a rendszer-működés tudati-energetikai lemodellezése. Ennek a szimbolikus–analógiás megközelítésen alapuló módszernek a segítségével láthatatlan energiák, princípiumok hatásait tanulmányozva igyekszünk ráhangolódni az időminőségre, vagyis az egy adott időszakban minket körülvevő–meghatározó energiatérre, aminek keretein belül bontakoztathatjuk ki a szabad akaratunkat. Érdemes itt megjegyezni, hogy a teremtő energiák általi meghatározottság azért képezhető le a horoszkópon, a bolygó-állásokon keresztül, mert ezek a teremtő energiák ugyanolyan láthatatlan módon hatják át és veszik körül a Naprendszert, mint ahogy az emberi aurában áramló energiák is körülölelik és áthatják a fizikai testet. Mivel a bolygók is a Naprendszerben vannak, így az ő mozgásukat is áthatják-meghatározzák ezek az energiák, akárcsak a földi életet, ami szintén ebbe a rendszerbe van betagolva. Vagyis, a bolygókról csak leolvassuk az energetikai hatásokat és analógiásan átvetítjük az emberi életre. Nem a bolygók okoznak bármit is, ők „csak” megbízhatóan jelzik azon energiák aktuális mozgását, amelyek a bolygórendszert is áthatják és az emberi életet is átitatják.

Ha végigvisszük a fenti analógiát a fizikai test energiarendszere és a bolygórendszert is átható teremtő energiák között, akkor azt mondhatnánk, hogy amint a testben is vannak fizikai gócpontok (szervek), amelyekről leolvashatjuk a különböző energia-áramlási csatornákban (meridiánokban) mozgó energiák állapotát és minőségét, úgy a Naprendszer esetében is ez a helyzet. Itt is vannak különböző energia-áramlási csatornák, amelyekben folyamatosan változva áramlik a teremtő energia, csak itt ezeket zodiákus-energiáknak hívjuk, illetve vannak a fizikai gócpontok, amikről leolvashatjuk az aktuális hatásokat, és ezek itt a bolygók lennének. Továbbá, ha a fizikai test egy meridiánja két szervet is érint, akkor mindkettőről leolvasható a benne áramló energia állapota. Ugyanígy lehetséges, hogy egy zodiákus-jegy aktuális energiáját két bolygó is jelzi (Skorpió, Vízöntő, Halak két uralkodó bolygója). Valamint azt is könnyű elképzelni, hogy egy szerven két meridián is átfut, és ekkor két különböző energia hatása is tükröződik az adott szerv működésén. Hasonlóan, egy adott bolygó két különböző zodiákus-jegy energiájának aktuális állapotát is jelezheti (pl. Merkúr az Ikrek és Szűz vonatkozásában, stb.).

A struktúra szintje: a szabadultság lehetséges megélései

Amennyiben rendszer-szinten vizsgáljuk a működést, akkor a változás, függetlenedés energiája itt meghaladásként, felszabadulásként jelenik meg. Ennek (mint mindennek) van egy kollektív és egy személyes szintje. Az egyén feletti, kollektív szint az ismertebb, ez ciklikusan tér vissza az emberi társadalmak korszakváltásainál, akár tényleges forradalom formájában, mint az 1917-es orosz, vagy az 1789-es francia (ami előtt pár évvel fedezték fel az Uránuszt) volt, akár viszonylag csendes átalakulás formájában, amilyen az 1989-es rendszerváltás volt. A francia forradalom jelszavai (szabadság, egyenlőség, testvériség) kulcsszavai minden Vízöntő ember működésének: általában fejlett szociális érzékkel rendelkező, segítő szándékú emberek. A Nagy Francia Forradalom egy másik szempontból is jó példa, mivel konventjének működésén tisztán megmutatkozott a már említett két bolygó, az Uránusz és a Szaturnusz működése: a forradalom (Uránusz) után egy annyira kemény rendet (Szaturnusz) teremtettek meg, hogy ez aztán persze létbe hívta a maga negatív következményeit is. Az orosz forradalom pedig tanulságos módon mutatta meg, hogy néz ki ennek az energiának a nem egyensúlyos megélése, amikor a Vízöntő a maga számára vindikálja azokat a szabadságjogokat, amiket másoknak viszont nem ad meg. Ez látszott meg a forradalomból született Szovjetunió működésén: szabad emberek szabad akaratból létrehozott szabad országa volt – ahol mindenki azt csinálhatott, amit „szabad” volt…

A kollektívhoz képest az egyéni felszabadulás jól megélve önmeghaladásként jelenhet meg. Az ehhez szükséges szabad akarat önmagunk számára optimális kibontakoztatásában annál sikeresebbek lehetünk, minél inkább tudatában vagyunk a saját, valódi összerakottságunknak, illetve minél nagyobb az átlátásunk, minél tágabb a megértésünk. Ez a két tendencia az Önvalónkra való ráhangolódásban találkozhat össze végül, amennyiben az öntudatra ébredtségünk eléri azt a szintet, hogy a felfogásunk, megértésünk beletágul abba a síkba, ahol a bennünk lévő Szelf található. Ez a mindannyiunkban ott lakozó Tanú-tudat, a vágyakon és érzelmeken kívül-felül álló Szemlélő, ami minden emberi személyiség magja és határoló felülete egyben. A Vízöntő energia itt a saját, végső egyéni rezgés megtalálására irányuló törekvés hajtóerejévé válik, és innét visszatekintve lehet megérteni igazán, hogy minden szinten ez volt a mozgatórugó: rátalálni az egykor, a teremtés hajnalán felcsendült egyedi Hang-ra, a Rezgő Fény energiájára, ami ott zeng minden egyéni lélek centrumában, csendben várva, hogy a létesülés hosszú körei után hazataláljunk a Forráshoz, ami mindannyiunkat összeköt, akik a végtelen Energiamezők hullámain sodródva haladunk a lélektudatosulás ösvényein.

Komolyzene és a jegyek

Paganini: No. 2 hegedű koncert (La campanella) / III: Rondó (Ikrek, Mérleg, Skorpió)

Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen (Skorpió, Nyilas, Bak)

Rimszkij-Korszakov: Mese Szaltán cárról – Dongó (Ikrek)

Debussy: Holdfény szonáta (Rák)

Ligeti György: Lux aeterna (Skorpió, Halak)

Kurtág György: Játékok – Perpetuum mobile (Ikrek, Rák)

Könnyűzene és a jegyek