Bak

A Törvény szigorú Őre

A lélek képzeletbeli belső színpadán a Bak energiának megfelelő szereplő a szigorú Törvényőr. A nevében szereplő törvény itt nem véletlenül van nagybetűvel írva: az Egyetemes Törvény leképeződése bennünk ez a hatóerő. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden Bak jellegű ember az Egyetemes Törvény megjelenítője lenne a valós életben, ez koránt sincs így. Itt is igaz, mint minden energia esetében, hogy a megélési szint az nincs benne a horoszkópban; vagyis önmagában az, hogy egy ember személyiségében a Bak lélekerő domináns, nem minősíti az illetőt. Mert ennél a jegynél a rideg, túl fegyelmezett, kőkemény, önmagát és másokat sem kímélő viselkedéstől az érett felelősségvállalással végrehajtott célirányos cselekvésekig terjedhet a megélések köre. Ő az, aki nemcsak tudatában van a számára legfontosabb értékeknek, hanem eszerint is alakítja az életét, míg például egy „laza” Ikrek, vagy tétova Halak esetében ez egyáltalán nincs feltétlenül így. A Bak kulcsszavai a teljesítmény, összefogottság, mérték, fegyelem, felelősség, státusz, hierarchia és rend.

Anyagi – fizikai síkon

Két tipikus Bak fizikai alkat van: a kimondottan alacsony és a hórihorgas, de bármelyik legyen is az adott Bak jellegű személy, mindkettő esetében nagy valószínűséggel szívós, inas, vékony alkat (ebben egyébként hasonlít a tipikus Skorpiókhoz). Az arányokat is figyelembe véve viszont könnyen rá lehet ismerni, mert adott testmagassághoz képest hosszú kezei és lábai szoktak lenni; és a Mézga családból ismert Máris szomszéd nemcsak e tekintetben volt tipikus Bak alkat, hanem a határozott, egyenes orr és csontos arc vonatkozásában is – a viselkedésbeli jellemzőkről nem is beszélve. Nemritkán vastag ajkai vannak, de éppígy előfordul a pengeajkú verzió is, és míg egy Bak férfi túl szögletes vonásokkal rendelkezhet, addig a Bak hölgyek sokszor nagyon vonzó kinézetűek lehetnek.

A fizikai élettel együtt járó élvezeteket az élet természetes velejárójaként tudja értékelni és megélni, ugyanakkor minden további nélkül képes akár hosszabb „koplalásra” is, legyen szó akár étkezésről, akár testiségről. Nagyon fontos számára a pénz, a vagyon, az anyagi biztonság, melyek az ő esetében leginkább talán az ezekkel együtt járó társadalmi státusz és elfogadottság miatt számítanak. És mivel hihetetlenül szívós alkat minden tekintetben, hát rengeteget képes dolgozni azért, hogy mindezeket előteremtse; ebből pedig nem szerencsés esetben az is következhet, hogy törtető karrieristaként éli le az életét. Ha egyensúlyosan képes megélni ezeket a késztetéseket, akkor viszont másokat, hátrányos helyzetű csoportokat, akár az egész társadalmat jobb rendszer-működéshez segítő fizikai és/vagy lelki-szellemi forrásalapok megteremtésében tudhat megnyilvánulni ennek az energiának a teremtőereje.

Lelki – szellemi síkon

Fel a csúcsra

A Bak ember addig a pontig szeretne eljutni, ahonnét átlátja és irányíthatja azt a struktúrát, amiben benne van: ez a családjára éppúgy igaz, mint a munkájára. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hierarchia csúcsára kell feljutnia, hisz valójában ez az egyetlen olyan pont, ahonnét maradéktalanul áttekinthető és kézben tartható a rendszer működése. Érzi magában, hogy neki dolga van az Egyetemes Törvénnyel, és ez sokszor úgy jelentkezik a hétköznapokban, hogy ő akar mások számára a mindent meghatározó törvénnyé válni. Rossz esetben szeretetre és együttérzésre nem figyelő házi zsarnokká válhat a magánéletében, és másokon átgázoló, kíméletlen karrieristává a szakmájában. Ez utóbbi esetben a benne munkáló erőt azzal a képpel lehetne érzékeltetni, amikor a kőszáli kecskék (Bak-analóg állatok) tavasszal, hóolvadáskor ott vannak egy hegyoldalon. Képzeljük el, hogy fent a csúcs közelében – ahol már megsüti a havat a Nap – elkezd olvadni, és a hó alól előbukkan egy fűcsomó, amit két különböző kecskebak vesz észre egyidejűleg. Mindketten elindulnak, hogy megszerezzék a táplálékot és természetesen hosszú távon az marad életben, amelyik eléri – akár a másik mélybe taszítása árán is –, hogy ő jusson korábban magasabbra. Alacsony szintű megélés esetén ehhez hasonló atavisztikus hajtóerővel akarhat a Bak mások feje fölé kapaszkodni.

Ugyanez a hajtóerő nagyobb átlátással, bölcsebben megélve viszont együttérző, ám mégis komoly és felelősségteljes emberré alakítja az egyént, aki önmagán belül már megvalósította a Törvényt, azaz, belsővé tette, interiorizálta, egyénivé alakította a mindannyiunk életében közreható társadalmi, erkölcsi és univerzális törvényeket. Ekkor már készen áll benne az eszköz, amire Weöres Sándor gyönyörű sorai is utalnak:

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

Aki így működik, az már nemcsak belsővé vált földi törvények szerint éli az életét, hanem ezeken túlmutató egyetemes szabályzókat érzékelve halad a Sorsa útján. Mert valójában a Bak a sorsalakítás energiája. Aki érzékeli a lényében közreható Sorsot és a sorsalakító erőket, az már „tanítvány”: az egyetemes rendszer-meghatározó erők mentén igyekszik kibontakoztatni mindazt, amit a Sorsa számára megenged. Az ilyen Bak már nem a piramis legtetején lévő zárókővé akar válni, hanem ugyanezt a késztetettséget a végső Egyhez való eljutás vágyaként éli meg. Itt tisztán tetten érhető ennek az energiának a teljes spektruma, az ív, amit be lehet futni eme lélekerő mentén: az „abszolút tekintéllyé válni” akarástól a „létesülés eredendő forrásáig eljutni” vágyával bezárólag. Ami összeköti ezeket a nagyon különböző megéléseket, az a biztos pont megtalálásának vágya: stabilan, jó helyre támasztva a „létrát” el lehessen indulni „kapaszkodni felfelé”. A hétköznapi működésű Bak emiatt – ahogy a szarkasztikus jellemzés tartja – „mindig szívesen nyújt segítő kezet a kicsivel felette haladónak”, másrészt viszont a beérett Törvényőr önmagán belül köti össze az eget és földet, azaz az emberi és ember feletti valóságokat. És ekkor már nem kell hajszolnia odakint az eredményeket, hogy tekintélye legyen, mert a belső erő kisugárzása automatikusan biztosítja ezt a számára.

Létkeretek és Törvény

Amint az a fentiekből kitűnik a Törvény Őrének az alapvető létkeretekkel van dolga: a Sorssal, az univerzális törvényekkel, az idővel. Ezekből áll össze az a hierarchikus rend, amibe tagolva éljük az életünket. Ezért aztán bármelyikünk esetében akkor aktiválódik a lélek színpadán a Törvényőr (még ha nem is vagyunk Bakok), ha valamilyen lényeges vonatkozásban letérünk az utunkról, nem tartjuk tiszteletben a határokat, nem vállaljuk a felelősséget valamiért, vagy nem vesszük elég komolyan – önmagunkhoz képest természetesen! –az éppen adott helyzetet, amiben benne élünk. Ekkor leállítások, akadályoztatások, megpróbáltatások, vagy akár másokon keresztül érkező „megrendszabályozás” formájában nyilvánulhat meg ez az energia, amit jó megélés esetén felelősségteljes formába öntésként, struktúrateremtésként, vagy struktúrába rendeződésként élhetünk meg. Ez utóbbi akkor nem okoz gondot egy Bak embernek, amikor már érzi, hogy megtalálta a saját helyét a rendszerben és nem kell már feljebb kapaszkodnia, mert az adott hely az, amit a Sors kijelölt a számára, ott tudja a legoptimálisabban kibontakoztatni a képességeit, bebizonyítani kompetens, hozzáértő voltát. Mert amíg a hétköznapokban ki nem éli a formaadó tendenciákat, addig nincs nyugvása, és rossz esetben munkamániásként élheti le az életét, tudatosulatlanul hajszolódva a Mérték megtalálása ügyében. Ez az, amiből jó esetben saját mértékadó szerepe fakad: a belső nyugalmával és összeszedettségével válik mások számára példaképpé.

A Bak az Örök Törvény letéteményese, amit viszont emberi szinten a hétköznapokban sokszor úgy él meg, hogy a fennálló rendet igyekszik minden erejével megtartani és konzerválni. Ez sok esetben konformitáshoz, konzervatív ragaszkodáshoz vezet és emiatt rossz esetben nem képes lépést tartani a változásokkal. Az ilyen típusú idős Bak megkeseredetté, zárkózottá válik és sokszor testi szinten is megjelenik rajta a lemerevedés, hajlíthatatlanság egyik-másik fizikai tünete. Eleve racionális beállítottságú és nagyon alaposan át is gondolja a dolgait, mielőtt belevágna valamibe. Nagyon sokféle szempontot figyelembe véve végigelemzi az előtte álló utat, és csak ha már úgy érzi, hogy minden szóba jöhető verzióra és azok kezelésére is felkészült, akkor indul el. Ennek a működésnek előnye a megbízhatóság és alaposság, hátránya a spontaneitás teljes hiánya és a pánik, amikor valamilyen, racionálisan előre ki nem számítható tényező merül fel az életében. Erőssége a szabálykövetés és céltételezés, gyengéi az érzelmek és optimizmus. A Bakok mindig a legrosszabbra (jó esetben: is!) készülnek fel, általában az emberi hibákra és a negatív kimenetelekre fókuszálnak. Ezért igaz, hogy a Nyilas energiával jól tudják kompenzálni egymást, a túlzott optimizmus és sötéten látó pesszimizmus végletei között meglelhető egyensúly megtalálását segítve – legyen szó akár egy bizakodó és egy borúlátó ember egymással boldogulásáról, akár egy emberen belül működő két erő harmonizálásáról.

Hajtóerők, driverek

A fenti folyamatokban a mértéket keresve nagyon sokat tudhat segíteni a Bakoknak az, hogy nagyon erős késztetés él bennük arra, hogy alkalmassá tegyék magukat az éppen adott feladat optimális végrehajtására; másképpen fogalmazva a többiek számára hihetetlen összeszedettséggel tudnak törekedni a kompetenssé válásra. Kisgyerekként mindannyian úgy indulunk neki az életnek, hogy szép lassan kitapasztaljuk, hogy milyen hatással tudunk lenni a világra, és a Bak gyerekekben már kezdettől fogva is erős szándék hat közre az ügyben, hogy a legjobbakká váljanak, megmutassák, hogy ők a leginkább hozzáértőek és legalkalmasabbak azokon a területeken, amelyek fontosak nekik. Ehhez sokszor önvezérelten találnak olyan megoldó-kulcsokat és működéseket, amiknek a segítségével el tudják érni a céljaikat. Tipikus példája ennek Benjamin Franklin egykori amerikai elnök, aki készített magának egy listát a számára legfontosabb életbölcsességekből, és ezt a papírt mindig magánál hordva rengetegszer átolvasta élete során, és ily módon próbálta egyre alkalmasabbá tenni magát a feladatai végrehajtására.

Ezenközben természetesen nagyon fontos számukra az elismerés, azaz, hogy mások lássák és értékeljék a teljesítményüket, hiszen a hierarchián belül a másokból tiszteletet kiváltó státusz elérésére törés nagyjából ugyanakkora erővel hat közre a személyiségükben, mint a kompetencia-késztetés. Nem szerencsés esetben emiatt végletesen merevvé válhatnak, sosem mernek lazítani, mert félnek, hogy a gyengeség eluralkodik rajtuk, és elbuknak a cél felé úton. Szerencsés esetben úgy tudnak összeszedettek és önmeghatározottak lenni, hogy ezt nem mások rovására érik el, hanem a belső erőforrásaikat tanulják meg egyre hatékonyabban használni és hasznosítani. Részben ezek miatt lehetnek nagyon jó diplomaták is, mert a „belülről alkalmassá válás adott cél megvalósítására”– jellegű működés elementáris erővel hat közre a Bak jellegű emberek személyiségében.

Új nézőpontok

Az univerzális Törvény megjelenésének egy teljesen új aspektusát tárta elénk az utóbbi évtizedekben a Bert Hellinger munkásságából kibontakozott családfelállítás módszere. Magának a terápiának a működéséről itt most nem ejtenék szót, de a módszerből leszűrhető alapigazságok a család, mint működő rendszer esetében azt mutatják, hogy az idői hierarchia alapvető fontosságú az emberi életben. Ebben a tekintetben ez itt kétféle módon jelenik meg: az egyik az egy adott generáción belüli, a másik a generációk közötti hierarchia. A generációk közötti rangsor természetesen szülő – gyerek vonatkozásban értendő, ami például felborulhat, ha a válásnál az anyánál maradt fiúgyerek tudattalanul azzal a fogadalommal éli onnantól az életét, hogy „Majd én pótlom Neked apát, anyu!”. Teszi mindezt szeretetből, és mivel nem tudatosul az egész, ezért sokszor „ottfelejti” magát lélekben és később, amikor már neki is lesz családja, a felesége azt fogja érezni, hogy a férje „valahogy nincs ott lélekben”. Vagyis, itt – még ha szeretetből is – felborult a Rend, mivel az adott fiúgyerek lélekben „felugrott egy emeletet”, és beállt az anyja mellé az apját pótlandó. És ebből már látható, hogy miért van szükség egyfajta „lelki rendrakás”-ra, aminek a megvalósítására szolgál maga a módszer.

A másik, a generáción belüli hierarchia például akkor borulhat fel, ha – egyébként teljesen érthető emberi, lélektani okoknál fogva – a gyerekeknek nem mondják el a szülők, hogy volt előttük a sorban olyan testvér, aki nem születhetett meg abortusz, vagy vetélés miatt. Ilyen esetekben a szülőkben visszamaradt érzelmek – gyász, fájdalom, szégyen, bűntudat – megakadályozhatják, hogy beszéljenek erről az élő gyerekkel, aki emiatt például elsőnek tudja magát, pedig valójában mondjuk harmadik (mert például volt előtte egy vetélés és egy abortusz). És a gyerek érzi is, hogy „valahogy nincs a helyén az életében”, mert persze attól, hogy a szülő nem mondta el, a lélek még érzékeli a meg nem születettet. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy a Rend értelmében a gyereknek normál esetben semmi köze nincs a szülők „hálószobatitkaihoz”, kivéve, ha – mint jelen esetben is – életfontosságú ügyről van szó; ez az eset az, amikor tudnia kell a testvérről, mert előtte áll a sorban akkor is, ha nem születhetett meg. És mint a családállításokból kiviláglott, a testvérsorrendet illetően nem a megszületés ténye a meghatározó, hanem a fogantatás; a lélekben minden testvér odatartozónak számít, ha már megfogant.

Transzcendens síkon

Az elmondottak természetesen csak kiragadott törvényszerűségek a családlélek, mint rendszer működésekor közreható tényezők közül, ám ezek segítségével már könnyebben érzékelhető, hogy miért alkotta meg Hellinger azt az első olvasásra kicsit furcsának ható kifejezést, hogy a „szeretet rendjei”. Mint látható, a léleknek éppúgy szüksége van vezérfonalakra, hogy jól tudjon áramolni az energia, a szeretet, ahogy a víznek is szüksége van mederre, hogy folyóként tudjon áramlani. A Bak energia jó esetben ezt képes biztosítani: a lélek folyóját mederbe terelve, határokat szabva teszi lehetővé, hogy a megfelelő helyen és időben a víz – a bennünk áramló érzések energiája – termékennyé tudhassa tenni az életünkben megművelendő termőföldeket.

És ezen a nyomon tudhatunk eljutni a Bak energiával analóg transzcendens létezőig, ami az eredendő létesülés-alkotó Energiamező maga, melyet a különböző hagyományok keretein belül a különböző időkben élő emberek sokféle névvel illettek. Így például a Nagy Lélek, Szentlélek, Prakrti, az első élő „nőnemű” lény, Éva (amely név héber eredetiben az élő, élet, életadó jelentést hordozza), vagy Magna Mater, Maat, Ízisz, akárcsak a Tai-chi–nak a Yin oldala, illetve a modernebbek közül a morfogenetikus mező, mindentudó mező és a pszi-mező is ide sorolható. De bárhogy nevezzük is, létesülési irányból tekintve a Halak Egysége és a Vízöntő Tiszta Tudatának tündöklően szétsugárzó Ragyogása után létrejön az első, az eredendő Struktúra, amelyben a Vízöntővel analóg Egyetemes Tudat rezgéseiből Létbe hívódik az egész Univerzum létesülését lehetővé tevő Bak-analóg egyetemes ős-minőség, szubsztancia, tattva, ami az a Lélekenergia-mező, amibe betagolva éljük a mindennapjainkat.

Hétköznapi misztika

Visszautalva a korábbiakra, a mai kor egyik nagy áldásaként, pontosan a családállítások azok, amiknek a segítségével ezeket a hihetetlenül elvontnak tűnő valóságokat illetően élményszerűen átélhetünk olyan megtapasztalásokat, amik lehetővé teszik, hogy a teljes megfoghatatlanság homályából legalább valamennyire érzékelhetővé váljanak ezek a szubsztanciák, ős-minőségek. Történhet pedig mindez azért, mert az állításokon tömegesen átélhetővé vált egy olyan egységes energiamező jelenléte, amelyben minden információ el van tárolva és akár önmagunk, akár mások vonatkozásában megtapasztalhatjuk, hogy gyakorlatilag bárki képes is ezeket leérzékelni. Mármost a családállításoknak egyrészt megvan a maguk primer haszna, amennyiben az adott ember egy családrendszeri kötés feloldása után kiteljesedettebben, boldogabban élheti az életét, másrészt viszont hosszú távon a kollektív tudatot és kultúrát tekintve hatalmas átalakító ereje lehet majd annak, hogy elvileg bárki számára megtapasztalhatóvá vált az elképzelhetetlen. Nevezetesen az a fajta látszólag-lehetetlenség, hogy normál, hétköznapi tudatállapotban valósághű, adekvát információkat vagyunk képesek leérzékelni egy fogalmunk-sincs-hogy-is-néz-ki-valójában típusú energiamezőből, és ráadásul ki is tudjuk kommunikálni ezeket olyan módon, hogy azok a személyek, akiknek az állításában képviselők vagyunk, katartikusan passzolónak, a valóságot elképesztően pontosan leírónak jelzik vissza ezeket az érzékeléseket.

Ez a fajta működés persze ismert volt a korábbi korokban is, csak éppen fenn volt tartva mindegyik kultúrában, közegtudatban egy fakk azon személyek számára, akik képesek lehetnek ilyesmire; volt ahol sámánoknak, volt ahol jóginak, vagy gurunak, és volt ahol szentnek, vagy misztikusnak nevezték őket. Viszont hogy erre bármelyikünk képes lehet, mégpedig mindenféle alternatív tudatállapot/elragadtatás/megvilágosodás nélkül – nos, a mai korig, pontosabban a családállítások elterjedéséig ez volt az, amit senki nem vett volna komolyan, senki nem hitt volna el. Pedig az evangéliumban is írva vagyon: „… az Isten országa bennetek van.” Vagyis, ha megtanulunk egy bizonyos fajta módon befelé figyelni, akkor a fenti megtapasztalásokból immár tudhatóan, képesek lehetünk a Nagy Lelket/Lélekenergia-mezőt olyan módon leérzékelni, mint a fentebbi felsorolásban szereplő, kiválasztottnak tűnő személyek, akik tőlünk látszólag teljesen eltérőek, látszólag nagyon nem hétköznapiak voltak. Feltehetőleg ez az érzékelés volt az egyik oka annak, amiért Bert Hellinger azt mondta a családállításról, amikor a módszer megszületéséről kérdezték őt, hogy „… egy nálánál sokkal hatalmasabb erő vette őt a szolgálatába.”

A Bak tehát a Létesülés-alkotó energiamező organikus struktúrájába van bekötve, és ennek megfelelően az ebből fakadó hatásokkal kellene boldogulnia a Bak jellegű személyeknek az életben. Mármost, mivel egyikünk sem lett megtanítva a kézzel nem fogható valóság érzékelésére, így a Bak kénytelen a másodlagos, következményes, nem-eredendő valóságra, azaz a mi világunkra, a hétköznapi 3D-s világra leszűkülten próbálkozni ennek az energiának a megélésével. És mivel a legtöbb esetben esélye sincs arra, hogy leérzékelhesse a különbséget az elsődleges, eredendő és másodlagos, következményes valóság között, így szükségszerűen kategoriális tévesztésben élve kézzelfogható piramis-zárókővé akar válni, mivel nem tudhatja leérzékelni, hogy már eredendően is az, amivé válni szeretne: a mindenek kiindulási és megérkezési pontjaként létező Lélekenergia-mező.

Komolyzene és a jegyek

Mozart: Requiem – Dies Irae [magyar szöveg: itt]

Beethoven: No. 6 szimfónia (Pastoral) / IV: Vihar (Skorpió, Vízöntő)

Beethoven: No. 5 (Sors) szimfónia / I. tétel (Skorpió, Nyilas)

Chopin: No. 2 szonáta – „Gyászinduló” (Rák, Skorpió)

Verdi: Nabucco – Rabszolgakórus (Rák)

Orff: Carmina Burana – O Fortuna (Vízöntő)

Könnyűzene és a jegyek